AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1958. Budapest (1959)

II. A könyvtári munka módszertani kérdéseiről - N. Rácz Aranka: A katalogizálási szabályok nemzetközi egysége felé

golszász világban akkor már kialakult közművelődési könyvtári gondolat pedig sehogy sem illett a német viszonyokhoz. A P. I. legjellemzőbb vonása a szigorú logika, amely elsősorban felépítésében nyilvánul meg. A katalogizálás egész problematikáját rendszerbe foglalja. Ez a logikus felépítés volt a P. I. legnagyobb vonzóereje, ez segítette terjedését főleg az európai könyvtárügyben és tartotta fenn tekintélyét egészen a második világháború végéig. A szigorú logika megnyilvánulását kell látnunk a szabályzatnak a szerzőről és a tárgyi rendszóról vallott felfogásában is. Szerzőnek csak személyt tekint. A német könyvtárak hagyományát folytatva testületet nem fogad el szerzőnek, hanem minden olyan művet, amelynek nincsen személyes szerzője, tárgyi címe alatt vesz fel. Ez a helyenként kissé merev logika, párosulva a könyvtári munkának kizárólag a tudományos kutatásra korlátozott, arisztokratikus szemléletével, eredményezte a P. I. legtámadhatóbb, legtöbbet is vitatott fejezetét: az anonimák rendszaváról szóló szabályokat, amelyek végső fokon a különben kitűnő szabályzat szélesebbkörű elterjedését és tartós sikerét akadályozták meg. A rendszó a mű leírásának az az eleme, amelynek kapcsolatot kell teremteni az olvasó és a keresett mű könyvtári példánya között. Rendkívül jelentős tehát az az elv, amely a rendszó megválasztását határozza meg. A napjainkban folyó vitáknak is ez egyik sarkalatos kérdése. A P. í. összeállítóinak az volt a fő gondjuk, hogy olyan elvet juttassanak érvényre, amely a kutató és a könyvtáros számára egyformán használható kulcsot ad a keresett cím megtalálásához és szerző nélküli művek esetében is biztosítja a katalogizálás elvi egységét. Ezért döntöttek az ún. grammatikai elv mellett. Eszerint a szerző nélküli művek esetében az első rendszó a címben szereplő első nominatívus, amelyet a cím többi szava az első nominatívustól való grammatikai függőségük sorrendjében követ. Olyan szigorúan grammatikus nyelvekben, mint a német, vagy a latin, ez az elv sok esetben természetesen kínálkozó megoldás, amelyet a címek egy jelentős mennyisége igazol is. Az esetek nagy számában azonban sok nehézséget és felesleges fontolgatást idéz elő. A grammatikus elv alkalmazásával a P. í. nemcsak a logika törvényeit követte, hanem megőrizte a német könyvtárak sok évtizedes könyvtári és címleírási hagyományát is.

9 Hogy ezt az elvet a P. í. megtartotta, az nemcsak a német könyvtárosok közismert hagyománytiszteletével magyarázható, hanem az akkori porosz társadalmi rend és állam feudálkapitalista jellegével is, amelybe ez a szemlélet beleillett. A grammatikus elvvel szemben kezdettől fogva jelentkezett az ellenvélemény. Robert Gradmann, a tübingeni egyetem könyvtárosa 1908-ban, tehát a P. í. második kiadásának megjelenési évében már nehézkesnek ítéli ezeket az előírásokat.

10 Gradmann egészen nyilvánvalóan a számára modernebbnek tűnő angolszász szemlélet hatása alatt azt vallja, hogy a katalógus nem tudományos kutatási terület, hanem egyszerű gyakorlati segédeszköz a könyvtár használatához, amely annál jobb, minél egyszerűbb, minél könnyebben kezelhető és minél olcsóbb. Gradmann a tübingeni egyetem könyvtárában be is vezette a rendszó mechanikus elvét. Érvelése azonban szükségszerűen kudarcot vallott, 110