AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1958. Budapest (1959)

II. A könyvtári munka módszertani kérdéseiről - N. Rácz Aranka: A katalogizálási szabályok nemzetközi egysége felé

hiszen mind a könyvtári hagyomány, mind pedig a társadalomnak a könyvtárak feladatairól vallott felfogása akkor még a P. L-t támogatta. Az utóbbinak népszerűsége évről évre nőtt, amelyet különösen az a kö­rülmény támogatott, hogy mind a Berliner Titeldrucke, mind a Preußi­scher Gesammtkatálog a P. J. alapján készült. Gradmann kísérlete után hosszú ideig nem jelentkezett a kritika a tudományos könyvtárak részéről. Csak 1931-ben, az erlangeni könyv­tároskonferencián került újra a kérdés napirendre. W. Weinreich 11 kri­tizálta igen erősen a P. L-nek éppen az anonímák rendszavával kapcso­latos álláspontját, a grammatikus elvet és a mechanikus elvre való át­térést javasolta, amely egyszerűbb és olcsóbb. Weinreich sem aratott azonban elődjénél nagyobb sikert. A P. I. védelmezői azzal hárították el kritikáját, hogy a két hatalmas német bibliográfiai vállalkozás szabo­tálása lenne egy ilyen alapvető változtatás. Ebben kétségtelenül volt is igazság. A közművelődési könyvtárügy fejlődése következtében szükség­szerűen jelentkezett az elégedetlenség a P. í.-kal szemben a közművelő­dési könyvtárak körében is. 12 Kezdetben a nagyobb közművelődési könyvtárak külön állították össze saját katalogizálási szabályukat, ter­mészetesen erősen támaszkodva a P. I. előírásaira. E szabályzatok közül legnagyobb hatású az 1924-ben megjelent lipcsei szabályzat volt. 13 Ké­sőbb a 30-as évek elején felmerül a szabályzatok egységesítésének szük­ségessége. 1934-ben jött létre az a bizottság, amely 4 évi munkával ki­dolgozta a közművelődési könyvtárak egységes, 1938-ban meg is jelent szabályzatát. 14 E szabályzat legnagyobb eredménye, hogy Vorstius ja­vaslatára már a mechanikus elvet alkalmazza az anonim címek kata­logizálásánál. Egyébként azonban ez a szabályzat is erősen ragaszkodik a P. L-hoz, sokszor még a szabályok szövegében is. Komplikált volta, nehézkes szövegezése miatt nem bizonyult tartós megoldásnak, hiányos­ságain sokáig különböző példatárak kiadásával igyekeztek segíteni. A P. J. tekintélye a tudományos könyvtárak körében azonban egye­lőre még növekedett, különösen amikor 1936-ban a porosz központi katalógus össznémet központi katalógussá alakult (Deutscher Gesamt­katalog) és amikor bekapcsolták hatáskörébe az osztrák könyvtárakat is. A Deutscher Gesamtkatalog-on keresztül megvalósult (néhány kivé­teltől eltekintve) a katalogizálás egysége Németországban a P. í. alap­ján. A második kiadás megjelenésétől 1938-ig, a második világháború kitöréséig eltelt 30 év elegendő volt ahhoz, hogy a katalogizálás megszi­lárduljon és a változtatásokat problematikussá tegye a meglevő kataló­gusok hatalmas tömege. A P. I. kétségtelen fogyatékosságai azonban mégis napirenden tar­tották az átdolgozás gondolatát. 1943-ban H. Fuchs és Joris Vorstius, a német könyvtárügy e két legtekintélyesebb katalogizálási szakembere, azt a feladatot kapta a birodalmi kultuszminisztériumtól, hogy egymás­tól függetlenül készítsék el a szabályzat átdolgozásának tervét. E tervek el is készültek, azonban a háborús viszonyok miatt nem kerülhetettek a könyvtárosi közvélemény elé megvitatásra. 111

Next

/
Oldalképek
Tartalom