AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)

Kókay György: A bécsi Magyar Hírmondó (1789—1803)

ről és lelkiismeretlenségéről számolnak be az újságban 1790 márciusában is. Egy abaújvármegyei levelezőjük írja: ,,A hegy-allyán keresztül esvén utam Nov. közepe táján, sok szegény Alföldiekkel találkoztam, kik a szénának nem léte miatt Kövesd, Árokszállása, Kál, Kápolna, s több más helységeikből Heves és Borsod Vármegyéknek; úgy nem külömben a Jászságnak is; Tartzalra, Tokajba és S. Patakra jöttek telelni. Nagy meg-indulást szerzett bennem tsak első meg látások is, ezen nyomorult Ember Társaimnak; de mit nem éreztetett még vélem némelly nagy szőllős Gazdáknak érzéketlen fösvénységek, kik nem elégedvén meg az Égnek most is bőven reájok mértt áldásával, még az emiitett szerentsétleneknek szorultt állapotjókból is hasznot kívántak venni: mert azokat, vonó barmaikkal tett szolgalatjukért, nem az egyenességnek sinór mértéke szerént jutalmaztattak; hanem tsupán azt vetették szegényeknek, amit elégségesnek ítélt az ő törvénytelen magok szeretetének tsábitó sugallása. —- Több példáját is tapasztaltam én itt fájdalommal az igazságtalanságnak, s a magát mások fogyatásával hizlalni akaró telhetetlenségnek."

46 Az éhező szegény nép és a vagyonosok közötti ellentét is tükröződik az újság híreiben. 1791 februárjában ezt olvashatjuk a lapban: ,,Szomorúan értjük Heves és Borsod Vármegyékből, hogy ott a Szegénység némelly gyökereket ás a földből, azokat meg szárasztja, meg őrli, s az ekképpen készült lisztből süt kenyeret; mellyel igyekezik magát az éhel-halástól meg menteni/'

47 Pécsről hasonló híreket kaptak: ,,Nagy fájdalommal olvassuk az Urak Leveleikből, hogy kedves Hazánknak némelly részeiben, olly nyomorúságra jutottak légyen Magyar Atyánkfiai közzül sokan, hogy holmi gyökerekből s gyékény-tövekből készített eleséggel kénteleníthessenek magokat az éhel-halástól meg menteni."

48 Es néhány hét múlva azt olvashatjuk a lapban, hogy „néhai Gróf Pálfy János Urnák halálát az okozta, amint értettük, hogy Febr. 20-dikán estve sok sodort, hideg pástétomot, és 13 fánkot evett; 3 messzely magyar, s fél butellia Kampániai bort meg ivott. Ezekre pedig 18 pohár hideg vizet.. . ."

49 1792 telén Egerből közölnek megdöbbentő híreket, amelyek szintén a nép nyomorát, elkeseredettségét és kiszolgáltatottságát mutatják. „Szörnyű dolog történt itten harmad nappal ez előtt. A tél, keményen befogott. A szegénységet, valamint minden nyomorúság: úgy a hideg is leginkább tzélba vette. Szükségtől kénszerittetvén, el megy egy szegény Ember, száraz gallyért az Uraság erdejére. De meg-esett néki szegénynek; mert az Uraság érzéketlen Vadássza reá lőtt, s úgy találta, hogy mindjárt szörnyű halált hólt. Már el is temettetett — s árván hagyta utánna jajgató gyermekeit. Vágynak mások nem kevesen, kiket nem öltek ugyan meg a Vadászok; de holtig való nyomorékokká tettek. — Még ki sem vitték az emiitett szerentsétlen Embert a temetőbe: már ismét 3 szegény Embert fogtak el a száraz ágak szedéséért, s kemény vasban tömlötzbe zárták. Ezt hallván a Kapások, mód nélkül neki keseredtek. Egy közzülök, szabadsággal haza botsátott Katona. El megy ez, többed magával a Tömlötz-tartóhoz, s kéri, hogy botsátaná ki a testvér Öttsét (ez, egy volt a gally-szedésért el fogottak közzül); mivel más napra volna téve a lakodalma. De haszontalan volt kérése; sőt haszontalan volt a vele lévőknek száz forint kezesség-ajánlások is. Ekkor erőt vett a Kapásokban, a felbuzdult indulat az észen: fogták 175