AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)

V. Waldapfel Eszter: Az Országos Széchényi Könyvtár a felszabadulás óta (1945/1957)

fogja össze, egyezteti és irányítja az egész könyvtár gyakorlati munkáját. E szervezés egyik alapelve az, hogy a főigazgatót mentesítse a könyvtár gyakorlati tevékenységének kisebb-nagyobb gondjaitól, s ezzel lehetővé tegye hogy behatóbban és elmélyültebben tudjon a könyvtár nagy elvi kérdéseivel, tudományos munkájával és a nemzeti könyvtár vezetőjére háruló nagy, országos feladatokkal foglalkozni. A másik nem kevésbé döntő az, hogy az egész könyvtár munkáját szervezettebbé és egységesebbé, könynyebben áttekinthetővé tegye, s lehetővé váljék egy egészséges, egységes vezető kollektíva kialakítása. Az út, amelyen haladnunk kell, ma már világosan áll előttünk. Visszapillantva az elmúlt tizenkét esztendőre, megállapíthatjuk, hogy könyvtárunk fejlődésében minden hiba és nehézség ellenére sok pozitívum is mutatkozik. Nemcsak anyagiakban és feladatkörben nőtt és fejlődött, de társadalmi funkciójában is gyökeresen megváltozott: ezen évek alatt vált szocialista tartalommal telítődött nemzeti könyvtárrá. Míg a felszabadulás előtt csak a tudományos kutatás, legjobb esetben az egyetemi hallgatók inkább kutató jellegű, semmint kimondottan tanulmányi feladatainak előmozdítását vállalta, tehát a könyvtár funkciójában csak mint munkaeszköz fejtett ki tevékenységet, addig utána, különösen a fordulat évét követő esztendőkben sokszor talán túlzásokkal és ez utóbbi jelleget indokolatlan mértékben erőszakolva, de felismerte, hogy mint minden könyvtárnak, a nemzeti könyvtárnak is vannak kulturális nevelő funkciói is. E fejlődésben — mint általában minden új útkeresésben — volt bizonyos törés, Időnként, országos viszonylatban is elhangzottak oly hibás nézetek, melyek a két funkciót vagylagosan, élesen szembeállították egymással. Ma már a könyvtár tudja, vallja és tudatosan vallja mindkét, illetőleg három társadalmi funkcióját, közvetlenül és a tudományos kutató munkán keresztül közvetve, a szocializmus építésében a termelés előmozdítását és magas tudományos szinten, szintén sokszor csak közvetve, a másikat, az emberformáló kulturális nevelő funkciót. Emellett nemzeti könyvtári jellegénél fogva, mint a könyvtárakat irányító államapparátus megbízott szerve, vállalja és ellátja hatósági jellegű feladatát. Mind e feladatokat szocialista szellemben egyeztetnie kell muzeális feladataival is. Az út, amelyen a könyvtár kezdetben homályban botorkálva, új vágásokat keresve és új ösvényeket taposva haladt, ma már — ha még göröngyös is, telve buktatókkal — világosan áll Könyvtárunk előtt. Kulturális nevelő funkciójában is kettős irányú feladatot kell vállalnia. Gazdag könyvanyagát a szerteágazó s egészen a külön gyűjteményekig leható olvasószolgálatán s kiállításain keresztül népünk eszmei politikai nevelése, kulturális felemelkedése szolgálatába kell állítani. Közvetve — míg az önálló intézet meg nem alakul —módszertani-, és bibliográfiai munkáján keresztül ennek hatósugara kell, hogy az ország egész területének könyvtárosait nevelje és az új szocialista közművelődési könyvtárak feladatainak megvalósítására felvértezze. De leszűkítené a könyvtár perspektíváját, ha e nagy és megtisztelő feladat mellett a jövőben nem fejlesztené tovább a másik funkciójából fakadó tevékenységét. Gazdag tudományos anyagát még fejlettebb eszközökkel, még jobb katalógusokkal és a teljessé való retrospektív és kurrens nemzeti bibliográfiáinak segítségével, valamint az egész ország hasonló jellegű anya42