AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)

V. Waldapfel Eszter: Az Országos Széchényi Könyvtár a felszabadulás óta (1945/1957)

perspektívájával kapcsolatban mondottak közvetlen következményeként, módszertani osztályunk megerősítésével és újabb funkciójával — profiljának a tudományos könyvtárak felé való kiszélesítésével — párhuzamosan, közvetlenül a Módszertani osztály alá akartuk helyezni. E munkaközösségekkel kapcsolatban csekély hatásfokuk hangsúlyozása mellett, mégis mint eredményt kell elkönyvelnünk, hogy Olvasószolgálati munkaközösségünk mindjárt megundulásakor, 1954. február hónapban az olvasószolgálat legproblematikusabb kérdéseiről rendezett, számos kérdést tisztázó ankétot. A katalógusszerkesztési munkaközösség az olvasószolgálati munkaközösséggel együtt ugyanez év májusában vitaülést tartott az olvasókatalógus kérdéseiről. E két vitaülésünk eredményessége, a tudományos könyvtárak váratlan nagy érdeklődése mutatja, hogy helyes úton jártunk, amikor a könyvtártudomány elméleti kérdéseinek megvitatását, az illető szakterület országos viszonylatban legjobb szakemberei számára, lehetővé tettük. Hasonló vitaüléseket tartottunk 1954-ben az ajánló bibliográfiák módszertani kérdéseiről, felhasználásukról, valamint az annotáció elvi kérdéseiről, 1955-ben a táj bibliográfiákról, majd a könyv-könyvtártörténet módszertanáról. Emellett a közművelődési könyvtárak munkájához nyújtott közvetlen segítség, néhány elméleti tanács, egy-két cikk a Könyvtárosban, kétségtelenül nem kielégítő eredmény 4—5 esztendő munkájaként. Nem kielégítő, de kezdeti lépések, melyek reméljük az új formában, jobb lehetőségek között meg fogják hozni a maguk termékeny gyümölcsét. Áttekintve az Országos Széchényi Könyvtár munkáját a felszabadulás óta, éreznünk kell, hogy Könyvtárunk, fejlődésében szorosan egybekapcsolódott népidemokráciánk fejlődésével. Sorsában, belső építő munkájában, átalakulásában, a fejlődés lassúbb menete mellett is, benne lüktet szocializmust építő népünk alkotó ereje. A döntő szakaszok, melyeket Könyvtárunk és az egész magyar könyvtárügy fejlődésében megállapíthatunk, egybeesnek gazdasági, politikai és kulturális fejlődésünk szakaszaival. Sajnos az októberi ellenforradalmi események nem kerülték el könyvtárunkat sem. A fentebb vázolt szervezeti lazaság lassan-lassan megbontotta a könyvtár egységét. Az ellenforradalmat előkészítő szakaszban ezek a hibák még jobban kiéleződtek s a könyvtáron belül egy olyan, az ellenforradalom irányába húzó mag keletkezett, amely több-kevesebb sikerrel megpróbálta munkatársaink szélesebb rétegeit is rendszerünkkel szembeállítani. Az ellenforradalom harci eseményei során súlyos anyagi károk érték a könyvtárat, a felkelők a Puskin utcai részlegbe is befészkelték magukat s különösen Zeneműtárunkat érte — immár másodszor — igen súlyos károsodás. Az éppen kiállított Liszt dokumentumok értékesebb darabjait is csak az utolsó pillanatban tudtuk megmenteni. Mikrofilm berendezésünk csaknem teljes egészében elpusztult s a károkat csak igen nagy erőfeszítésekkel tudtuk 1957 második felében helyreállítani. A könyvtáron belül, az ellenforradalom leverése után, a konszolidáció csak nagyon lassan indult meg s mindaddig, amíg az ellenforradalom irányába hajtó erők főképviselőit el nem távolították, egészen március közepéig, ezek állandóan akadályozták a kibontakozást. Jellemző, hogy felülről és olvasóink felől elhangzott ismételt sürgetés ellenére, még az olvasótermet sem sikerült március előtt megnyitni. 40