AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)

Pozsonyi Erzsébet: Forradalmi röplapok és gúnyiratok 1848-ban

szerelme" el fogja őt temetni.

68 Az idő azonban a szeptemberi napokban már nemcsak a jóslatra cáfolt rá alaposan, de Petőfi politikai éleslátását és a történések következményeinek lemérésére való készségét is teljes mértékben bebizonyította. Ő már előzőleg kimondta, hogy ,,a vers volt a republikanizmus első nyilvános szava Magyarországon, de határtalanul csalatkoznak, akik azt hiszik, hogy az utolsó is egyszersmind."

69 Most, szeptember 17-én, a Márcziusha, írt utolsó cikkében, megemlékezve az uralkodó és Teleki Ádám árulásáról, Petőfi maga is keserűen állapítja meg, hogy beigazolódott az, amiért annyian követ dobtak rá: „valóban nincsen többé szeretett király."

70 Az ország elleni nyílt támadások megindulásakor nemcsak a gyújtóhangú költemények akarják a tömegeket ellenállásra lelkesíteni, de a népünk sorsáért aggódó hazafiak és a kivívott szabadság felett őrködni hivatott radikális egyesületek is megrázó szózatokban ecsetelik a nemzet elárultatását és az ebből származó veszélyeket. így Egressy Gábor, Petőfi jóbarátja, aki a vészterhes időkben otthagyta sikereinek színhelyét, a színpadot, elkísérte Kossuthot szegedi toborzó útjára és vezető szerepet kapott a déli hadműveletek irányításában, szónoklataival és a tömegeket felrázni hivatott röpíveivel lényegesen hozzájárult a harci kedv felébresztéséhez. Már 1848 augusztusától kezdve a bécsi minisztérium a horvátokon kívül a szerbeket is nyíltan segítette az ország függetlenségének megbuktatásában. Mikor a magyarok kezdeti sikerei után az augusztus 19-i szenttamási csata kudarccal végződött, Perczel Mór, a budai kerület képviselője nyíltan kimondta az országgyűlésen az árulás vádját és azt, hogy a hadsereg élén álló megbízhatatlan tisztek képtelenek a nemzet önvédelmi harcát vezetni.

71 Egressy Gábor, aki a déli fronton személyesen győződött meg arról, hogy ezek a vádak nem alaptalanok A rác lázadás és a magyar ügy című röpiratában

72 szenvedélyesen kikel a folytonos tespedés, a késleltetett csatakezdés, a megokolatlan visszavonulások ellen, amivel a nép lelkesedését mindig csak lehűtik. Pedig a néphez, „melyet háromszázéves osztrák nevelés testileglelkileg elnyomorított, a végítélet tárogatójának hangján kell szólani, hogy fekhelyéből kimozduljon, hogy az önfenntartás kötelességéhez emelkedjék. E népnek látnia kell a valót egész meztelenségében. E népnek, hogy óriássá legyen: kétségbe kell esnie." A bírálat és lelkesítés mellett 9 pontba foglalt konkrét javaslatot terjeszt elő az ország védelmére, ezek elfogadása esetén tíz nap alatt már döntő győzelmet remél. Mint Kossuth által kinevezett szegedi és tiszavidéki kormánybiztos intéz Egressy Gábor szózatot A Tiszavidéki magyar néphez

73 s ebben bizonyítja, hogy a kilenc oldalról támadó ellenséget a „német császár" uszította a magyar népre, mert annak minden nemzetsége 300 esztendeje a magyar nép véres verejtékének gyümölcsével hizlalja magát. A nemzet pénzéből soha egy templomot, egy iskolát, vagy akár csak egy rossz hidat sem épített, hanem avval fizeti „oláh, német és polák, horvát és rác" katonái felbujtóit. Most. hogy a magyar nem akar többé jobbágya lenni, a kiirtásra ítélt magyarok földjének és jószágának odaígérésével ámítja a fellázított idegen katonaságot. Szeptember 17-én, a Márczius-ba. írt keserűhangú cikk megjelenése napján, fogadja az Egyenlőségi Társulat közgyűlése kitörő lelkesedéssel 342