AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)

Pozsonyi Erzsébet: Forradalmi röplapok és gúnyiratok 1848-ban

Petőfinek Magyarország lakosaihoz, a Társulat nevében intézett felhívását. Határozatot hoznak a szózat röplapon, magyar és német nyelven való kiadására.

74 A megrázó erejű harci szózat az egész nemzet fülébe akarja kiáltani: „Tűz van, tűz van!.. . nem egy falu, nem egy város, hanem az egész ország ég. Fölharangozzuk a nemzetet. Talpra legények! ha most fel nem keltek, fekünni fogtok a világ végéig." Visszatekint a honszerzésre, a 700 éves szabad nemzeti életre, majd a 300 éves nyomorúságra, a lotharingiai herceg minden ivadékának esküszegésére, akik fiainkat elhurcolták, velük őriztetik, saját pénzünkön, tömlöceinket. 1848 márciusában ,a népek szabadsága csillagának'" nem mert a kamarilla ellenállni, de mikor újra összeszedte magát, visszavont mindent. Katonát, 200 milliónyi adóssága megfizetését követeli rajtunk, ránkuszítja a magyar népet kiirtani készülő Jellacic hordáját. Ezért hívja most fegyverbe ellene az egész népet a nagy önvédelmi harcra. Az Egyenlőségi Társulatnak hasonló szózata jelent meg ugyancsak röplapon s ez megállapítja, hogy „A világ teremtése óta egy néppel, egy országgal sem bántak oly csúfosan, oly hűtlenül, mint velünk.. . "

75 Figyelmeztetik a magyar népet, ,,ha ezután sem robotolni, sem dézsmát adni, sem a király szolgáinak lába kapcája lenni" nem akar, ne álljon a bán mellé, aki csak ámítja avval, hogy barátja a szegény népnek, mert ha valóban az lenne, akkor jött volna, amikor a nép szenvedett, hogy segítsen rajta. A szózat bizalmat is kér a képviselők iránt és az utóiratban az M. betűjelű

76 kibocsátó megjegyzi, hogy a felhívást Táncsics Mihály és Tót Móric adták be a lapnak s Táncsics személye kezesség arra, hogy a magyar népet az igazság érzetében világosítják fel. Boross Mihály, a már említett Politikai lapdacsok szerzője, a bécsi udvar bérenceinek az ország ellen egyre merészebbé váló támadásait leplezi le, Mikép állnak a magyar dolgok ? c. röpívében.

77 Rávilágít a kiáltó ellentmondásra, hogy az ausztriai császár hadat visel a magyar király katonái ellen, Zsófia mesterkedéseire, Pécsei törvényellenes miniszterelnöki kinevezésére, Latour és Lamberg megérdemelt kivégzésére és e sok veszély között összefogásra, együttes küzdelemre hívja fel az egész népet. Mint paraszti sorból kikerült, tiltakozik a jogokból és javakból kirekesztett nincstelenek azon álláspontja ellen, hogy az urak kötelessége megvédeni az országot, mert az övék a föld, a szegény embert az ellenség úgysem bántja. Ezt a felfogást avval iparkodik leszerelni, hogy a haza mindnyájunké s minden erőnkkel meg kell azt védenünk. A való tényállás felismerése, az iiralkodó árulása s a következményeknek a végsőkig menő levonása most már az ország csaknem minden rétegéhez tartozó lakosságában tudatosodik s ennek megnyilvánulása sajtóban, egyesületekben egyre gyakoribb és erőteljesebb lesz. Terjedésének meggátlására nyújt be gr. Dessewffy Emil Bécsben 1848 novemberében memorandumot Schwarzenberg herceghez, a bécsi forradalmat vérbefojtó ausztriai kormány fejéhez a magyar sajtó és a klubok megrendszabályozása tárgyában s felháborodva állapítja meg, hogy Magyarországon az egész hírlapírás a radikálisok kezén van. A sajtó elleni leghatásosabb védekezésül a megfélemlítést (Schreckenverbreitung) ajánlja és különösen a plakátirodalom teljes elnyomását, a zugsajtó megfékezését, a szerkesztők méltó megbün343