AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)

Papp Ivánné: Adalékok az alföldi olvasókörök és népkönyvtárak történetéhez. 1890—1914

mindi azonban — minthogy címe kezdő olvasóknak semmit sem árult el — nem volt meg a könyvtárban. „De olvastam — mondja Veres Péter — Tolsztoj Feltámadás-át, meg a jezsuitákról és nihilistákról szóló történeti regényeket, a tudományhoz majd később fogtam hozzá, elsősorban a szépirodalom érdekelt."

39 Az olvasókörökben, mint tudjuk, először is az újságolvasásra szoktak rá. ,,A Népszaván kívül a Világ, a szabadgondolkozók lapj a, s a Világszabadság, a Csizmadia Sándor és a Földmunkás Szövetség lapja járt az egyletbe. A Várkonyi-féle Földművelő ekkor már megszűnt. Nagy György Magyar Köztársaságja, Fényes Samu Úttörő-je azok, amelyekre emlékszem.

40 A magyar irodalom nagy korszaka folyóiratának, az akkor indult Nyugatnak azonban — természetesen — nem volt idáig érő hatása. Pedig ugyancsak hajtotta „éhe Kenyérnek, éhe a Szónak, éhe a Szépnek" az újvárosi agrárszocialista ifjúságot. Mégis: „Adyék harangoztak már, de az nem hallatszott idáig. Énnekem már csak nyitva volt a fülem, s rebegő, szomjas lélekkel figyeltem az idő hangjait, de még én sem hallottam róluk. Pedig én meghallottam Áchim, Várkonyi, Mezőfi, Nagyatádi, sőt még a szociáldemokrata harangok szavát is, csak éppen az övékét nem... a Huszadik Század mégcsak leküldte hozzánk Fényes Samut, és Andorka Sándor is tartott előadást nálunk, az asszonyok a Feminista Egyesülettel tartották fenn az összeköttetést, de a Nyugatról nem hallottam soha" — írja ez időről Veres Péter.

41

" A szépirodalmon túl azután idővel már itt-ott egy-egy tudományos könyvet is kaptam az egyletből. Már szocialista voltam, de ez még inkább osztályérzés dolga. A marxizmusból nem tudtam semmit, a Népszavából kezdtem megismerni, egy-egy tudományos vagy ilyen színezetű cikk egészen leigázott." „Amire az egylet könyvtárából emlékszem: Kropotkin Kölcsönös segítség-e... a társadalmi mozgalmak történetét Kovács Gábor meg Wolfher Pál könyveiből ismertem meg, már ahogy lehetett. Szabó Ervinnek csak hírét hallottam, s ... Jászi Oszkár írásaira emlékezem. (Pl. Űj Magyarország felé)" — számol be egyletbeli olvasmányairól Veres Péter.

42 Az ismertetett tipikus szegényparaszti olvasókör részletes vizsgálata s általában az olvasókörök s könyvállományuk előző ismertetése után rátérhetünk arra, mit tudunk az olvasókörök munkájának külső kereteiről. Az eddigi szétszórt adatokból már több alkalommal értesültünk arról, hogy jövedelmük az évi — általában 1 forintos — tagdíjakból s a karácsonyi meg a húsvéti bálok jövedelmének e célra megszavazott részéből állott. Ebből az összegből általában a könyvtáros szájaíze szerint lehetett könyveket rendelni, számolni kellett azonban a kiadó kereskedelmi elképzeléseivel is: „amit nem tudott eladni, így sózta rá az államra (népkönyvtárak, P.I.) és a parasztra (olvasókörök, P. I.)"

43 A szerzeményezés kereteit jellemzi még, hogy az olvasóköri tagok érdeklődésére számottartó művek közül azokat vették meg, amelyeket magyarul olvashattak, amelyeket ki nem tiltottak s amelyek árát meg is tudták fizetni. A falusi szegénység szervezkedési és művelődési igénye éppen a parasztok művelődésére alkalmas télidőben olyan akadályokba ütközött, mint a hideg, távolság, sötétség, sár, víz és hó. Otthon meg a felnőtt férfiak „szinte láb alatt voltak, mert nőtt a család", így e paraszti tömegek „ezekben a körökben szinte második otthonra leltek, mert télvíz idején igen sokszor este és napközben is itt 296