AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)

Papp Ivánné: Adalékok az alföldi olvasókörök és népkönyvtárak történetéhez. 1890—1914

melegedtek. Akik a körbe jártak, nem azért jártak, hogy ott olvassanak, hanem, hogy hallgassák a szót, s néha ők is beleelegyedjenek a beszélgetésbe. Könyvet hoztak vissza, könyvet kértek ki és hazavitték, otthon olvasták. Ha jó volt a könyv, éjfélutánig is elolvasgatták a mécs mellett, hiába kárpálódott az asszony."

44 Veres Péter anyja is mondta annakidején a fiú keresztapjának, ne hozzon több könyvet az egyletből, mert egész éjjel égette a lámpát. Nagyrábé olvasóköreibe is, mint a többi egyletbe, „járt néhány napilap is. Mivel sokan voltak az olvasni vágy ók és nem volt elég újság, szükség hozta létre az újságolvasás későbbi gyakorlatát: a felolvasást. így olvastak könyveket is."

45 Az olvasás, illetve az olvasóköri élet formái tehát a közös újságolvasás, az otthoni olvasás és az élénk viták voltak. A nagyrábéi kultúrotthon igazgatója szól az olvasókör helyiségeiről is: „Nagyrábé egykori szegényparasztságát sok kedves emlék fűzi az olvasókör szívükhöz nőtt intézményéhez. Magam is nem egy estét töltöttem el benne. Még a múlt század vége felé építette fel társadalmi munkával a falu. Kezdetben csak két nagyobbacska szobából állott az egész. De ez mihamar kicsinek bizonyult. Ekkor toldottak hozzá egy nagy termet. Az őszi idő beálltától tavaszig rendszeresen megtelt minden este. Nyáron már csak vasárnap vagy egy-egy kiadós eső után gyűltek össze benne. Volt egy kis könyvtára is. A tagdíjakból vásárolták lassankint..."

46 A tagdíjakból kellett még — a Veres Péter emlegette épületkarbantartáson kívül — felszerelést is szerezni, ez a szekrényen kívül tanyazásra való" kecskelábú asztal és lóca" (Borsós) volt. Az egyletek falán levő képek pontosan mutatták az agrárszocialista mozgalom 48-as gyökereit is — a német—osztrák szociáldemokrata közvetítést is. Hódmezővásárhelyről tudjuk, hogy „a munkás-egyletekben és az ezekhez tartozó olvasókörökben Marx és Lassalle képe mellett Kossuth képe is mindig ott volt."

47 Ez olvasóköri hagyományok eleven voltára mutat, hogy Nagyrábén sikerült a kultúrotthon munkájába bevonni a régi olvasókörök 1953-ban még élő, olvasó és dolgozó tagjait: Tiszai Jánost, Mózsik Ambrust, Jakab Imrét. Orosházáról ismerjük a 76 esztendős Görbics bácsi nevét, aki 60 éven át részt vett az olvasókörök életében. A régi olvasókörök kisugárzására mutat, hogy a Marseillaise dallamára énekelt korabeli szövegváltozatot hallott és jegyzett fel Hódmezővásárhelyen 1954-ben Bíró József helybeli tsz-tagoktól. Ma már alig mérhető fel, mit jelentettek egykor ezek az olvasókörök egy-egy falu — és sok olvasó ember életében. Befejezésül megint csak az e kérdésben legilletékesebb Veres Pétert idézzük — ki ugyan elfogultnak mondja magát, „mert tulajdonképpen az olvasóköröknek köszönhetem még talán azt is, hogy író lehettem. Az irodalommal, de az emberi gondolkodással általában és a szocializmussal különösen én a balmazújvárosi földművelő egyletben, de elsősorban annak könyvtárában ismerkedtem meg."

48 Ez adalékok ismeretében további teendőnk az volna, hogy egyrészt feltárjuk a még sokfelé élő helyi hagyományt, másrészt szélesebb alapokon feldolgozzuk az olvasókörök történetét, a levéltári anyagot is felölelve. Mindmáig e kérdéssel legfeljebb egy-egy újságcikk erejéig foglal297