AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)

Papp Ivánné: Adalékok az alföldi olvasókörök és népkönyvtárak történetéhez. 1890—1914

sággal mohón áhítják a tudást és a betűt. A szervezetteknek van saját tágas egyleti helyiségük, ahol a munkásbörze, a könyvtár és a felolvasó s vitázó helyiség. Itt rendezik időnként a bálokat, a könyvtár gyarapítására. Valósággal falják a nyomtatott betűt s hetenként vitaestét rendeznek."

30 Szinte ugyanezek a szavak térnek vissza újból és újból Veres Péternél, mikor ifjú magára és egyben 1910 körüli falujára emlékezik. „Hogy milyen kultúréhség volt akkor a mieink között, ma már fel tudom fogni. Én is tanulni, olvasni akartam, felfalni az egész tudományt és irodalmat. . . "

31 Később, mikor beiratkozhatott az egyletbe, („mindjárt az újév utáni napon", mikor ,,végre betöltöttem a 16 évet") így ír: „Most aztán beleszabadultam..." A lapokról, folyóiratokról szólva: „faltam mindent", „a könyvtárnak is nekiszabadultam."

32 Ez az izzó hangulat azonban nemcsak egy emberé volt. „Akkoriban már akárhová mentünk, minden földmunkáslakásban a szocializmusról, az egyletről, sztrájkról, összetartásról és főleg és különösen istenről és a természetről beszélgettek."

33 Azonban a jó, ha négy osztályt végigjáró s később keményen dolgozó ifjúság 10-től 16 éves koráig nem igen olvashatott, ha még olyan nagyon akart sem: „olvasni akartam, .. .nem jutottam hozzá. Próbáltam a községi könyvtárból hozni s 16 éven alulinak nem adtak. Próbáltam az egyletbe beiratkozni, 16 éven alulit nem vettek fel. ... így azután iskola után még hosszú évekig csak a kalendáriumok, a füzetes ponyvák és a Friss Újság volt az egyedüli szellemi táplálékom."

34 Ezzel a tilalommal legfogékonyabb korszakában elzárta mindkét könyvtár az ifjúságot a kultúrától, az irodalomtól és a magasabb emberi gondolkodástól is. A fiatalság kerülő úton, ha hozzájuthatott az egylet könyveihez, már persze azokhoz, amelyek éppen nem kellettek senkinek se: „Csak ismerőseimen keresztül kaphattam kölcsön könyvet az egylet könyvtárából is." Más helyen el is mondja: „A keresztapámtól kunyeráltam ki először, hogy hozzon nekem könyvet az egyletből."

35 „Voltak ott híres könyvek is — mondja a szerző a könyvállományról —, de azokhoz én még akkor nem juthattam, mert mindig kézben voltak. Annyira keresték a könyveket, hogy rájuk kellett írni, hogy olvasási idő négy nap vagy hat nap, hogy sokáig ne álljon egy kézben." A legnépszerűbbek, úgylátszik, e kor antiklerikális olvasmányai voltak: „az olyan könyveket, mint A pápák bűnei, Szerzetesek uralma, Romok, Fényes Samu Bálvány-a, még évekig nem tudtam elolvasni, hiába lettem tagja az egyletnek."

36 Természetesen csak télvíz idején jutott olvasáshoz a falusi szegénység. „Tavasszal, amikor az emberek már nem értek rá olvasni, én akkor jutottam a jobb könyvekhez — írja Veres Péter 16-17 éves magáról — sajnos, én is csak vasárnap és szombat éjszaka..., mert egész héten dolgozni voltam."

37 A már említett népszerű olvasmányokon kívül értesülünk a könyvtárban fellelhető többi műről is. „Az egylet tagjainak jórésze hajdani szektárius volt" — s részben ezért, részben szervezett munkás voltuknál fogva „ezek az öreg parasztok... megvetették a „szerelmi haszontalanságokat" és minden könyvben csak az „igazságot" keresték."

38 Ezért pl. Jókaitól az Egy az Isten és Ahol a pénz nem isten c. regények voltak meg az 1910-es években az egylet könyvtárában. „A többi könyvét meg sem vették", minthogy „a címek voltak itt az egyedüli esztétikai tájékoztatók", ezért kerültek be a könyvtárban Zola Munka, Igazság és Föld c. regényei. A Oer295