AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)

Papp Ivánné: Adalékok az alföldi olvasókörök és népkönyvtárak történetéhez. 1890—1914

ezt a tisztséget hol a volt polgármester, hol a református egyház főgondnoka töltötte be a virilisek és presbiterek gazdag alföldi városában. Vizsgáljuk meg e nagykőrösi „függetlenségi" olvasókörök után egy olyan olvasókört is, amely a 48-as hagyományokat valóban folytatta, s ahol sokan tettek szert irodalmi műveltségre s nevelődtek szabadon való gondolkodásra és szolidaritásra. A balmazújvárosi Földmívelő Egylet és könyvtárának élete igen alkalmas erre a vizsgálatra. A többi szegényparaszti olvasókörrel egybevetve Veres Péter révén hasonlíthatatlanul többet tudhatunk meg munkájáról — természetesen ezért sokszor idézünk is írásaiból. E kör fejlődésében és visszaesésében igen tipikus az agrárproletár mozgalmak történetét illetően is; nem utolsósorban pedig azért érdemes megismerni, mert időnként tétova keresgélései ellenére is olyan közösséget nevelt, mely igen sok öntudatosodó szegényparasztot adott a tiszántúli haladó és forradalmi mozgalmaknak. Névszerint ugyan csak néhányat ismerünk közülük: Pokrócz Imrét, a balmazújvárosi 19-es direktórium fejét, Deli Józsefet, Korohnai Pétert, Juhász Pétert, Szeifert Pétert, Molnár Imrét, kik Veres Péter műveiben Kiss Gábor és társai alakját adták irodalmunknak. Balmazújváros parasztságának nemcsak hogy nem volt lehetősége a meggazdagodásra, mint a nagykőrösieknek, hanem napról-napra jobban szorította őket mindennapi létükben a nagybirtok. Fényes Samu cikke szerint 1909-ben 16 ezer lakosa van, határa 56 ezer hold, ebből több mint 48 ezer nagybirtok, 110 hold bérlet, 300 hold legelő. 1700 földműves család teljesen birtoktalan, a szervezett földmunkás-szegényparasztok száma 1200-ra tehető.

27 Bár a termelés az állandó arató- és évescseléd sztrájkok idején ,,jövedelmezőbb volna kisbérletekkel, a nagybirtokos Semseyék nem adnak kisbérleteket, mert az felrúgtatná a munkabéreket és a szegénységet gazdaságilag függetlenebbé tenné. Az uradalom kb. 200 mezőgazdasági munkást foglalkoztat, 800—1000 munkás megy évente szét az országba, egész a Székelyföldig munkára. Egy újvárosi családos munkás legfeljebb 280 koronát kereshet meg az egész évben, az uradalom ezt is leszorítja 220 koronára. A parasztok egy hold föld után négyszer annyi állami és községi adót fizetnek, mint a földesúr (8,08 K. — 2,24 K.), pedig nincs a világon olyan jámbor ember, aki elhinné, hogy a paraszté a jobb föld és az uraságé rosszabb."

28 Ezek a számok mutatják meg a Számadás, a Gyepsor, a Pályamunkások s a Helytállás hőseinek életéből már ismert környezetet és viszonyokat. Balmazújváros méltán lesz közismerten híres agrárszocialista „tűzfészek". Ugyancsak Veres Péter emlékeiből tudjuk, hogyan felelt annakidején az erdélyi katolikus püspök titkára a hazatérés ügyében járó újvárosi szocialistáknak. „Mikor megkérdezték tőlük, hogy hová valók, a titkár avval hűtötte le őket, hogy „ah Balmazújváros! ismerem, nagy tűzfészek volt már a békében is", bizonyára hallott valamit arról, hogy Balmazújvárosról a Huszadik Század írói mint a nagybirtok ártalmasságának kirívó példájáról írtak, hogy száztagú köldöttséget is küldtek a miniszterhez földért... pedig ennek a paraszt-falunak a népe nagyjából olyan, mint a többié, s amennyiben nem olyan, annak sem önmaga volt az oka".

29 Újváros népé — a Huszadik Század cikkírója szerint is — „józan, takarékos, tudásra áhító, munkabíró, egészséges." Az említett cikkíró a következőket mondja az egyletről: „. . . való294