AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)
Papp Ivánné: Adalékok az alföldi olvasókörök és népkönyvtárak történetéhez. 1890—1914
A kortársak emlékezései is egybehangzóan arról beszélnek, amiről a munkásmozgalmi kutatások 20 s a korabeli hatósági intézkedések. A falusi szegénység ,,néhol elég tiszta szocialista öntudattal, de néhol persze csak amolyan radikális magatartással próbált tájékozódni a világ dolgaiban." 21 Balmazújvároson is hasonló jelenségeket tapasztaltakor tanúja: ,.ezeket az olvasóköröket valóban a nép, a dolgozó parasztság, elsősorban a lázadozni kezdő szegényparasztság és a már tanulni vágyó középparasztság teremtette meg ebben a 67 utáni korszakban, amikor az egész országot elöntötte a nagy függetlenségi és Kossuthpárti népmozgalom, akkor, amikor a paraszti tömegek elégedetlenkedni kezdtek a tiszakálmáni „szabadelvű", lényegében feudálkapitalista politikával. Ugyanezek a parasztok a tiszaistváni reakcióval már szembe is szállottak és Tisza István és a Nemzeti Munkáspárt ellen ezekben az olvasókörökben vezették a harcot a következetes függetlenségiek és a paraszt szocialisták is." 22 Az eddigiekből világosan láthatjuk az olvasókörök jellegét s céljukat. Minőségüket jellemzi mennyiségük, országos elterjedtségük is. Igen érdekes, hogy az 1904-es Jókai nemzeti díszkiadás előfizetői között 23 a vármegyék, szabad királyi városok és kaszinók között nagy tömegével találhatjuk e reprezentatív alkalomból a kispolgári és paraszti rétegek különböző egyesületeit és köreit is. Mert természetesen nemcsak olyan olvasókörök voltak, mint a balmazújvárosi (s látni fogjuk, az sem fejlődhetett töretlenül), hiszen ezidőben az egész paraszttársadalom nagy differenciálódáson ment keresztül. Ennek megfelelően nagyon eltérő tehát a Jókai nemzeti díszkiadásra előfizető olvasókörök és egyletek jellege is. Az itt következő lista jól tükrözi a valóságos helyzetet, az olvasókörök társadalmi tagolódását, s amellett megmutatja nagy elterjedtségüket. Ezért puszta felsorolásuk is sokat mond: Rimaszombati Polgári Olvasókör, Várpalotai Társaskör, Csokonyai Polgári Olvasókör, Tolnai Társaskör, Ercsii Polgári Olvasókör, Szentesi Polgári Olvasókör, Dunavecsei Polgári Kör, Nagykátai Polgári Kör, Nagylaki Polgári Kör, Makói Iparos Olvasókör, Orosházi Polgári Olvasókör, Orosházi Iparos Ifjúság Önképző Egylete, Püspökladányi Társaskör, Debreceni Függetlenségi Kör, Újszentannai Társas Kör, Szilágycsehi Iparos Olvasókör, Tasnádi Polgári Olvasókör, Csengeri Társaskör, Fehérgyarmati Társas Kör, Szatmári Társas Kör, Huszti Polgári Olvasóegylet. Ugyancsak az előfizetők listájáról értesülünk a következő olvasókörökről és egyletekről is: Nádasdladányi Olvasókör, Székesfehérvári Tóvárosi Olvasókör, Lovászpatonai Olvasókör, Győri Olvasóegylet, Tabi Olvasókör, Nagyszokolyi (Tolna m.) Olvasókör, Hevesi és Nádasdi Olvasóegylet, Ceglédi Népkör, Mezőtúri Központi Olvasóegylet, Gyomai Felsőrészi Olvasókör, Békésgyulai Újvárosi Olvasóegylet, Csökmői Olvasókör, Margittai Olvasóegylet, N. Halmágyi Olvasókör, Szilkrasznai Olvasóegylet, Érendrédi Olvasókör, Halmi Olvasóegylet. Természetszerűen ez az előfizetői lista nagymértékben esetleges; hiszen kérdés, hány olvasókör könyvtárosa tudott az előfizetési felhívásról, azonkívül bizonyos, hogy azoknak is csak kis százaléka teremthette elő a 100 kötetes nemzeti díszkiadás előfizetési díját. Hiszen e körök könyvtárának állományát nem utolsónak az a szempont szabta meg, mennyi és milyen olcsó könyvet lehetett a csupa szegényparasztból és napszámos-földmunkásból álló olvasókörök szegény tagdíjaiból és a bálok jövedelméből beszerezni. 19* 291
