AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)
V. Windisch Éva: Könyvtári munka a reformkorban az Országos Széchényi Könyvtárban
József egyetemi rektor elnöklete alatt. A könyvtár anyagának számbavételét a múzeumi könyvtárosoknak Schwartner Mártonnal, az egyetemi könyvtár első őrével együttesen kellett volna ekkor megkezdeniük. 37 A leltározás elvégzésére s a könyvtár anyagának hozzáférhetővé tételére vonatkozó elveiket a könyvtárosok — valószínűleg Horvát és Kovachich együttesen — ekkor írásban is lefektették. A leltározást az eredeti állományról a nyomtatott katalógusok, az azóta beérkezett anyagról az átvételi jegyzékek vagy más meglévő nyilvántartások alapján kívánták végezni, új leltárat készítve azokról a könyvekről, melyek egyik jegyzékben sem szerepelnek. A tervezet második része a rendezés első lépéseként külön kívánja választani a magyar és nem magyar vonatkozású műveket; utóbbiakból a Múzeum keretei között létesítendő, de a Széchényi Könyvtártól független országos könyvtár alapjait kellene megvetni. A magyar könyvtár a terv szerint ismét két részre oszlik: az egyik csoport a magyar szerzők által, írt vagy Magyarországon nyomtatott művek; a másik a külföldi szerzők magyar vonatkozású munkái. Ezen a két csoporton belül a könyveket szisztematikusan, mégpedig részletesen előre elkészített szakrend szerint kell felállítani. Az anyagról betűrendes repertórium és betűrendes cédulakatalógus készítendő, mely utóbbi a szerző neve, a könyv címe, a nyomtatás helye, éve, a nyomdász neve, a könyv nagysága, a kötetek száma, és a szekrény, polc és sorrend alapján adott jelzet mellett a mű szerzőjére, sorsára vonatkozó adatokat is tartalmaz. A tervezet részletesen leírja a repertóriumkészítés technikáját, s megjegyzi, hogy a címek leírására alkalmazandó írnokokat jól kell fizetni, de bizonyos napi normát is meg kell állapítani számukra. 38 Úgy látszik, ezt a tervezetet Horváték nem juttatták el a nádorhoz. A Múzeum gyűjteményei közül 1821 tavaszáig csak a természettudományi gyűjtemény nem nagy anyagának leltározása fejeződött be, a könyvtáré jóformán meg sem kezdődött, részben nyilván a raktárak fűthetetlensége miatt, részben azért is, mert a leltározás szempontjai még mindig tisztázatlanok voltak. 39 1821 júniusában Horvát újabb javaslatot készített, melyben a leltározás és feldolgozás egyes kérdéseiben kérte a nádor utasítását, tekintettel elsősorban a Miller által okozott problémákra. A leltározás — írta Horvát — nem kezdhető meg addig, míg a nádor el nem dönti: vajon célja a hiányok kiderítése-e, vagy meglévő könyvek összeírása. A hiányok megállapítása ugyanis igen bonyolult munkát igényel, minthogy Horvát szerint Miller a könyvek ezreit tulajdonította el a könyvtárból, még pedig többnyire olyan módon, hogy ha duplum érkezett a Széchényi-féle gyűjteményben meglévő könyvből, az eredeti gyűjteményt csonkította meg. Ahhoz tehát, hogy az állományról világos képet kapjanak, az eredeti Széchényi-gyűjteményről készített nyomtatott katalógusokon, valamint az ehhez 1803-ban és 1807-ben megjelent pótköteteken kívül hasznalniok kell a katalógusok harmadik kiegészítéséhez gyűjtött códulaanyagot, — melyet a könyvtárosok „szerencsére idejében biztonságba helyeztek" Miller elől; a soproni könyvtár katalógusát, melyen Miller időközben bizonyos javításokat végzett, a beérkezett nagyobb gyűjteményekről, a nádor és Széchényi Ferenc későbbi ajándékairól készített jegyzékeket, s végül az egyéb ajándékokról rendszeresen vezetett naplókönyvet, melyről Miller azt állítja, hogy 17 257