AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)

D. Szemző Piroska: A szenzációs hír és illusztrálása. (Sajtótörténeti tanulmány)

általuk rézremetszett telegráf-képet, annak leírását később, a jövő postával." Nem is késnek vele: ebből megtudják az olvasók, hogy e csodát a folyó francia háborúk alkalmával Chappe párizsi ,,ingineur" találta fel s a nemzetgyűlés elé terjesztette. A nemzetgyűlés elfogadta és mindjárt a harcok szolgálatába állította. így tudták meg 20 perc alatt Párizsban, hogy a franciák visszavették Condé várát, holott a vár Párizstól több mint 40 mérföldnyire van. Görögék a levelet is közlik, melyet Chappe a telegráfjával „Íratott": ,,Az én levelezőm jelenti Liliéből, hogy Condé ismét a Közönséges Társaság kezében vagyon és hogy a várőrzők hadifoglyokká tétettek." Nincsen az a sólyom, nincsen az a fecske — lelkesednek a szerkesztők — amely a hírt sebesebben vihetne. Mindezek előrebocsátása után következik a „Luveri Palotán álló Telegráfnak Képe Paris Városában" aláírású, „Metszette Berken" szignatúrájú illusztrációnak a magyarázata, a találmány működésének leírása. A szenzációs találmány közlésének hatása lemérhető magyar visszhangján is.

13 1795-ben Görögék már magyar gyártmányú telegráfról adnak hírt, mely Nagy Gábor Zala vármegyei, Nemthi községbeli pap találmánya, aki már Chappe előtt kísérletezett, csak nem volt alkalmas embere annak kivitelére. Most megcsináltatta a helybeli asztalossal és Vehiculum Lucis Nagyianumnak nevezi szekérformája miatt. Előnye a franciával szemben: gyorsabb és jobban megbirkózik a természetadta akadályokkal. E cikk befejezéséül Görögék felhívást intéznek a magyar mecénásokhoz, hogy a hazai találmány tökéletesítésére támogassák Nagy Gábort. A szenzációs hír önmagáért is szerepelt a Magyar Hírmondóhsui: a szerkesztők nemcsak a forradalmi eszmék elterjesztéséért, a tudományok haladásáért, hanem lapjuk érdekesebbé tételéért is harcoltak. Görög és Kerekes szenzációi minden alkalommal valóságos eseményekből táplálkoztak; a léghajó, a távirat valóságos tudományos eredményeket jelentettek. Felfedezések, feltalálások még a tudományos jellegű folyóiratokban is a szenzáció erejével hatnak; ezért iktathatjuk tárgykörünkbe a tekintélyes Tudományos Gyűjtemény c. folyóiratnak egy ilyen híradását. Az 1817. január végén Trattner Mátyás kiadásában megindított lap 1831-ben, Vörösmarty Mihály szerkesztése idején, közölte a bennünket érdeklő szenzációit Trattner Károly „cs. kir. kapitány a génié corpesnál" tollából Egy újonan felfedezett életmentő készületről, mely által a fojtólevegővel teli üregekbe veszély nélkül bémehetni.

11 A kilencoldalas írás érdekfeszítően írja le a „Major úr" találmányának szükségszerű születését: a franciák 1828-ban új gyújtogató hadászati eszközöket vetettek be s tisztjeink behatoltak az elgázosított helyiségbe — közöttük egy magyar is, névszerint Keresztút-y főhadnagy — s valamennyien életüket vesztették. Ekkor tűnt ki, hogy az addig használt mentőkészülékek hasznavehetetlenek. így kapott megbízást a hadvezetéstől a soproni származású Kőszeghi Mártony Károly, „kire a Mina-ügy próbája bizva volt, oly életvéd-készületet gondoljon ki, mely a múlásoknak teljes bátorságú szolgálatot nyújtson és azonkívül még más használatokra is (fojtó levegővel való mély kútba, tűzi veszedelmek idején füsttel teli helyiségbe menetelre) szolgálhasson". A feltételek között volt még, hogy a készülék oly egyszerű legyen, „hogy azt közember is könnyen használhassa s a vele felkészült ember semmi külső 237