AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)

D. Szemző Piroska: A szenzációs hír és illusztrálása. (Sajtótörténeti tanulmány)

készülettől se függjön, hanem szabadon s önhatóan minden akadály nélkül mindazon munkákat véghez vihesse, amelyek ily alkalmatossággal tőle kívántathatnak". — Mártony készülékét 1830 októberében mutatta be Bécsben egy katonai szakértőkből, természettudományokkal foglalkozó egyetemi tanárokból álló bizottság előtt.

Trattner leírja az izgalmas kísérletet is, mely egy fellegvár elgázosított, , ,minamenetszerüen" kiképzett helyiségben folyt le: két, készülékkel ellátott minás, égő fáklyákkal kezükben, belépett a gázzal telített kamrába s kinn a bizottság nem kis szorongással figyelte, hogy a belépés előtt a fáklyák hatalmas lángjai vígan lobogtak; midőn az ajtó bezárult mögöttük, csakhamar pislákolni kezdtek, majd kialudtak. A minások ennek ellenére vígan járkáltak az életveszélyes gázokkal telített levegőben. 33 percig tartózkodhattak a minások a gázos helyiségben s mikor kiléptek onnan, bár nagyon felhevültek voltak, de nem lankadtak, mert a jól szigetelő kecskebőrből és szemüveggel ellátott sisakban sárgarézpalackokba zárt oxigén biztosította számukra a lélegzést, valamint az elhasznált levegő cseréjét. A bizottság — miután a készülék tervrajzát is tudományos vizsgálat alá vette — megállapította, hogy az alkalmas ,,a minabeli munkák elvégzéséhez, hiszen a természetes elfáradást is tekintetbe kell venni ennél a munkánál, melyhez több, mint % óra nem is kell s ennélfogva a Mártony úr által feltalált életmentő készülékkel a feladat tökéletes megfejtését állapította meg". Trattner még arról is tudósítja az olvasót, hogy az alsó-ausztriai kormány már elkérte a tervet, melynek alapján a készüléket szériában lehessen gyártani, hogy ,,az egész Birodalomban divatba Az életmentőkészülék. Tudományos Gyűjtemény. 1831 238