AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)

Nagydiósi Gézáné: Magyarországi női lapok a XIX. század végéig

lap havonként egyszer, divatképpel stb. Hoffmann F. A. szerkesztésében.

58 Sajnálatosképpen hírlaptárunkban nincs belőle példány. Szűkebb értelemben vett női lapok a kiegyezéstol a századfordulóig Már az 1860-as évek elején elhangzott többször a panasz, hogy fontosságához képest milyen elhanyagolt része irodalmunknak az, amely a nők számára szükséges tudnivalókat tárgyalja. Pedig, ha igaz az, hogy egy nemzet műveltségét abból lehet megállapítani: a nők ott milyen helyzetet foglalnak el a társadalomban, akkor fontosnak kell elismerni azt is, hogy a női irodalom milyen színvonalon áll és mennyire vannak női ismereteket terjesztő szakmunkák. Nálunk a 60-as években ilyenek nem igen voltak. Vajda János Novilag]& ugyan sokat tett ezen a téren, de a női értelmiség nem ismerte fel ennek fontosságát és közreműködésével alig pártolt ilyen vállalkozást. Német szomszédainknál ugyanekkor a nők képzésére külön kötetek, folyóiratok, időszaki füzetek jelentek meg 50—60 ezer előfizetővel. A divatlapok érezték ezt a hiányt s miután a hazai és külföldi divat nem volt elég téma egy divatlapnak, próbálták kiegészíteni verssel, novellával, ,,tárcalevél"-lel és egyéb szórakoztató anyaggal —, ami jó és szükséges is egy divatlapban — de a tanulságos és gyakorlati résznek itt is kevés hely jutott. Lehet, hogy ez nem is a kiadók és írók hibája volt, hanem a közönségé. A szoros értelemben vett női lapok első jelentősebb képviselője az 1871-ben megindult Nők Lapja, „a nők munkaképesítésének heti közlönye". Szerkesztője Egloff

stein Amália, kiadója Heckenast. Megindulásakor szívesen fogadták. A kolozsvári Magyar Polgár így nyilatkozik: „Dicsérettel kell szólnunk az első számról. . . Tartalma megfelelő, élénk és érdekes, „apróságaidban pedig a házigazdaság ügyeire is kellően kiterjeszkedik, úgy, hogy a gazdasszonyok is jobb hasznát vehetik, mint egy másik divatlapnak, mely épp úgy dilettánskodik a konyha, mint az irodalom körül".

59 A Nők Lapjá-naik megjelenését megelőzően néhány hónap alatt több esemény mutatta az érdeklődés fokozódását: megnyílt a nőképző-egylet, a magyar gazdasszonyok egylete előkészületeket tett a magyar nevelőnők képzésére, 1869 őszén kiállítást rendezett a női munkákból és bizonyságot tett a nők háztartási ismereteiről, szorgalmáról és ügyességéről. A Nők Lapja nem egy kis körnek, hazánk összes nőinek anyagi és szellemi javát kívánja felvirágoztatni. Az 1871. évi 6. sz.-ban az összes női egyletek összefogására buzdít a szerkesztő azzal az érdekes megállapítással, hogy a női erők szétforgácsolódnak, mert az egyesületi munkában még nem jártasak, pedig az összefogás erősítené az egyesületek hatását, teljesebbé tenné munkájukat. Küzd a munkalehetőségek kiterjesztéséért, amellyel — véleménye szerint — csak nyerhet a társadalmi élet. A nőnevelést és a népiskolai nevelés ügyét is programjába veszi: felhívja a figyelmet arra, hogy a nők száma a legutóbbi népszámláláskor 118 ezerrel volt nagyobb a férfiakénál, a leányiskolák száma viszont majdnem semmi a fiúiskolákéhoz képest.

60 Női reáltanoda eszméjét pendíti meg. A kor gyakorlati irányának megfelelően az erők egyesítésére egy állandó „munka219