AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)

Nagydiósi Gézáné: Magyarországi női lapok a XIX. század végéig

hogy az előfizetők kb. egyharmada nő. Mátray nem nagy írói tehetség, de ügyes szervező és a nők érdeklődését divatképekkel is igyekszik megszerezni. Ezek miatt érdemesnek tartja harcba keveredni a Der Spiegel szerkesztőjével, aki a helytartótanácshoz fordul, hogy tiltsák meg a Megélőben külföldi divatképek kiadását, ilyet egyedül csak ő közölhessen, Mátray elégedjék meg a magyar divatképekkel. Mátray azonban nem hátrált meg és továbbra is átvette a külföldi lapokból a divatképeket.

5 Ezek a divatkópek — amelyekkel a nőket hódítgatták magukhoz a folyóiratok — nemcsak sokba kerültek a kiadóknak, hanem beszerzésük gondot is okozott. A magyar „divatlapoknak" pl. egy királyi rendelet rendelkezése szerint tilos volt a bécsi divatlapok divatképeit másolni, csupán a külföldi pl. párizsi, londoni divatképeket vehették át.

6 Az 1835—1839 között élő Rajzolatok a társasélet és divatvilágból szintén divatképekkel igyekszik a női olvasókat megnyerni. A lap szerkesztője és kiadója — Munkácsy János — divatképeihez magyarázatokat ad és ügyel a „külföldi föstékkel" színezett képek változatosságára is. A Garay-féle Regélő Pesti Divatlap (1842—1844) úgy igyekezett a hölgyközönség támogatását megnyerni, hogy könnyű fajsúlyú olvasnivalót nyújtott, bár ezzel rontotta a lap irodalmi értékét. A belőle fejlődött Pesti Divatlap igyekszik ezt a hibát elkerülni. Vahot Imre jó szerkesztői érzékkel készíti a lapot. A divatképekre nagy gondot fordít. Erős nemzeti frazeológiával szerkeszt, a nők magyaros öltözködése érdekében agitál és divatképei már nem csupán a külföldi divatképek másolatai, hanem vannak közöttük magyaros divatot bemutató hazai képek is. A Pesti Divatlap mindig felszínen tartja a magyar nyelv, a magyar társasélet és a magyar szokások ügyét. Az 1. sz. közű Garay János a Magyar Hölgy c. költeményét, melynek bevezető soraival később sokszor találkozunk: „Magyar hölgynek születtél, Áldd érte sorsodat. . ." Midőn Vahot Imre Petőfi Sándort mintegy lekötötte lapja számára, a Pesti Divatlap elérte a 3000 előfizetőt, ami abban az időben páratlan eredmény volt. Biztosra vehetjük, hogy a nőolvasók tettek ki magukért, akiknek Petőfi volt kedvelt költőjük. A Regélő 1842. évi 1200. lapján arról ad jelentést, hogy Frankenburg Adolf „példátlanul olcsó olvasmányt" fog kiadni Magyar Életképek címmel, „főleg a gyöngéd érzelmű hölgyeink erkölcs és ízlés nemesítésére". A Magyar Életképek 1843. j

an.-tói havi füzetekben jelent meg. Fáy András az előszóban a nők magyarosítására szenteli az egész lapot. Kifejti a nők magas hivatását, fájdalommal jegyzi meg, hogy „nagy része nőinknek még nem bírja ízlelni a magyar elemet, nem kíméletesen tűrni a magyar élet olykori, még simulást váró kinövéseit;. . . társalgása, ízlése, érzete, sőt gyakran egész napi rendé idegen zamatu". Nem száraz fejtegetésekkel, hanem könynyű olvasmányokban kell a női kötelességeket megismertetni, amelyek a „jó magyar anyát, hitvest, háziasszonyt, barátnét s magyar polgárnőt egész üdvében, kellemében tüntessék elő."

7 Az időszakos füzetek népszerűsége tette lehetővé, hogy Frankenburg kierőszakolja a lapengedélyt az Életképek-re, melynek első száma 1844 elején jelent meg. Ebben Lelkes Honleányok címmel Császár Ferenc tollából ad beköszöntőt. Nem fukarkodik a szép szavakkal: „Ti se feledjétek, hogy nyelvünk éltető angyalai 196