AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)

Nagydiósi Gézáné: Magyarországi női lapok a XIX. század végéig

vagytok, 's hogy valamint virág- 's illattalan az élet nélkületek: ugy különösen nyelvünk kellemet, társalgási csint, hajlékonyságot és finomságot csak a Ti szép ajkaitokrul nyerhetend." Frankenburgnak. kitűnő érzéke volt a realitások iránt; egész szerkesztői működésével igazolta, hogy van ízlése és alkalmazkodó képessége és meg tudta kedveltetni lapját a nőolvasókkal. A „divatlapok" közül az Életképeket tekinthetjük leginkább a nők lapjának. Ez lehetett az ő idejében is a közfelfogás, mert nem egyszer támadják, hogy miért közöl tudományos értekezéseket a főleg nők számára szerkesztett lapban.

8 Az Életképek divatképeken felül divatcsevegést is ad „Sarolta" tollából és a társasági élet híreire szintén nagy gondot fordít. Mikor 1847. júl. 4-től Jókai veszi át a lap szerkesztését, „hölgysalon" címmel külön rovatot nyit, melynek egyik érdekessége Szendrey Júlia menyasszonyi és fiatalasszonyi feljegyzései Petőfiné Naplója címmel.

9 Petőfivel való házassága után Júlia rendes munkatársa lesz a lapnak s a „hölgysalon" rovatba ír nőkről a nőknek. A „divatlapok" között utoljára említjük a Honderü-t (1843. j

an.7-tői 1848. ápr. 2-ig.). Szerkesztője — Petrichevich Horváth Lázár — a főnemességet akarta magyarosítani és a külföldieskedést kiirtani. Sajnos, hízelgésével és hajlongásával elvesztette népszerűségét és célját sem érte el, a „reformer szerepét az udvarias dandy vette át".

10 Pedig elsősorban ő is a nőkön keresztül akart hatni. Lapja fejlécén társalgó hölgyek szerepelnek, sok női vonatkozású vers, elbeszélés és egyéb írás jelenik meg a Honderűben és van állandó női rovata Levelek Emiliához címmel (zenei, társasági események, díszebédek, hírek Pest, Sopron és Bécsből stb.) P. H. L. aláírással, vagyis ezeket maga a szerkesztő írta. A Honderű népszerűsége és színvonala egyformán egyre csökkent. Hiába voltak párizsi képei a legszebbek, hiába volt kiállítása a legdíszesebb, a reformok gondolatától áthatott magyar nők a lapot nem támogatták. 1848 után 1848. márc. 15-e, a cenzúra és a hírlapszabadalom eltörlése után, lázas politikai tevékenység jellemzi a nemzetet és a sajtó ennek lesz hű kifejezője. A szépirodalom szinte teljesen megszűnik; a néhány régi folyóirat a megfogyatkozott olvasóközönség mellett még a fenntartás költségeit sem tudja magának biztosítani. De a szabadságharcot vérbefojtják és már ismét ott lebeg a sajtó fölött a cenzúra sötét árnyéka. S ebben az időben, mikor Vörösmarty bujdosik, Petőfi nincs — bár még hitték, hogy él —, Jókai a Bükk vadonában, Erdélyi János ismeretlen helyeken, Arany Nagyszalontára visszatérve, Bajza elkomorodott lélekkel, Czuczor rabságban a Riadó-ért, Sárosy Gyula az Aranytrombita miatt üldözve, Tompa hadbíróság előtt, sok író besorozva, — akkor kezd vakmerő vállalkozásba a 40-es évek népszerű újságnovellistája: Nagy Ignác. 1849. nov. 15-én

11 napilapot indít Hölgyfutár címmel, mely „közlöny az irodalom, társasélet, művészet és divat köréből", a német Damen-Courier nyomán (Vadnay szerint). 197