AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)

Kókay György: A bécsi Magyar Hírmondó (1789—1803)

minden szemetbői szedett újságokkal töltjük meg, hanem azokat a tudósétásokat irjuk belé, mellyeket a Táboroktól a Hadi Kantzelláriának fel szoktak küldögetni és amellyeket nekünk a Táboroknál lévő leveledző Esmerőink Postánkint meg írogatnak, vagy amiket négy a tsatáktól nem messze nyomtatott, és végre itt Bétsben tsak a nagyobb Urasság kezében forgó írott hiteles Újságok foglalnak magokban."

28 Híreik forrásai tehát csak részben voltak más újságok, részben saját levelezőik által közöltek híreket. Ez nemcsak a török háborúval kapcsolatos tudósításokra, hanem a későbbiek folyamán, egész hírszolgálatukra is vonatkozik. Közleményeik harmadik fajtája az, amelyet nem levelezőktől és más újságokból, tehát nem idegen forrásból vesznek át, hanem saját maguk írnak. Ilyenek főleg természetesen a bécsi eseményekről szóló tudósítások és azok az irodalmi, nyelvművelési és egyéb kezdeményezések, amelyek tőlük indultak ki. De az idegen forrásokból származó híreket se változtatás nélkül közlik: rövidítenek rajtuk, vagy megjegyzéseket fűznek hozzájuk; mondanivalójuk már áttöri a referáló hírszolgálat merev formáit. A francia forradalom évében indult újság megjelenése után hamarosan közölni kezd híreket a franciaországi eseményekről. Tudjuk, hogy hazánkba járt a francia forradalom hivatalos lapja, a Moniteur. Batsányi is felhozza védelmére, hogy aeraris úton lehetett rá előfizetni.

29 De a franciául nem tudók számára a fiatal magyar sajtó juttatta el a forradalomról szóló híreket. Öz Pál önvédelmében már ezekre a magyar lapokra hivatkozott, amikor azt mondta, hogy nem csoda, ha ő és társai el voltak telve a republikanizmus eszméjével, ,,mert hiszen . . . annyi mindenféle forradalmi írásmű fordult meg kezükön, sőt maguk az újságok is hatósági és királyi engedéllyel állandóan tárgyalták a forradalmat s ellene vagy egyáltalán nem, vagy csak igen gyönge érveket hoztak föl. . . "

30 A Magyar Kurir mellett Görögék lapja volt az, amely a francia forradalom eseményeiről a legbővebben adott hírt a korabeli magyar lapok közül. E hírek forrása részben a bécsi hivatalos lap volt, részben pedig párizsi újságok és levelek. E hírekhez is fűztek időnként megjegyzéseket, melyekből kitűnik, hogy a forradalomhoz való viszonyuk nem egyértelmű. Olykor elítélően írnak róla. Mindjárt az első számok egyikében sajnálkozó hangon szólnak Franciaországról, amely „megszűnt egyszerre olly testet formálni, mellynek feje az Uralkodó. A hasznos eggyet értést a veszedelmeket szülő részre hajlás váltotta fel."

31 De ha nem is értenek egyet mindenben a forradalommal (mint ahogy korukban még a magyar jakobinusok közül is csak kevesen jutottak el idáig), annak főokát, a nép elnyomását tisztán látják. Voltaire-t idézik, a „nagylelkű prófétát" aki már 1764-ben megjósolta az eseményeket: „A világosság lassanként mind messzebb messzebb terjed, úgy hogy tsak alkalmatosság kell neki, ki-üti magát, és lessz egy szép lárma." Az ő véleményük az, hogy a „népen kellett volna könnyíteni, hogy tovább is hasznát s még nagyobb hasznát vehessék; s mind tsak azt nehezítették. Ezer meg ezer módokat találtak ki, hogy húzzák vonnyák a boldogtalan Polgárt; de akar mitsoda szint adjanak bár a huza vonának, tsak huza vona marad a még-is. . . "

32 A forradalomról elítélően írt véleményükkel kapcsolatban azonban azt sem szabad el-felejtenünk, hogy a hírlap királyi engedéllyel jelent meg, és szerkesztői esetleg éppen ezekkel a megjegyzésekkel akarták biztosítani a 171