AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)

Kókay György: A bécsi Magyar Hírmondó (1789—1803)

párizsi levelek alapján számoltak be.

25 E levelezők azokról az eseményekről is hírt adtak, amelyek a külföldi újságokban nem jelentek meg. Egyik tudósítójuk Hollandiából pl. ezt írja: ,,Ami nevezetes újságok vágynak itten, azokat bőven megtalállyák az Urak a Leydai Frantzia Újságban; azért nem is irok egyebet, hanem amit most olvasék magam is egy magános hiteles tudósításból: hogy Antverpia erősségét vijják a Frantziák."

26 De nemcsak tudósítók, hanem olvasók is voltak külföldön. Ezek elsősorban az idegenben tanuló magyar diákokból kerültek ki. Egy alkalommal az olasz Ticinumban tanuló erdélyi papnövendékek egyikének levelét közlik, írója arról számol be, hogy miként fogadták ott Görögék újságjának első számait. Mindenkinek nagyon tetszett. Boldog, hogy javíthatott az újság által azon a nem éppen kedvező véleményen, amely az olaszok körében a magyarokról el volt terjedve. ,,Be dugtam tsak mutatásával is az Olaszoknak száj okát, akik eddig a Magyar Nyelvet pallérozatlan durvasággal vádolták, s eggy olly goromba és alkalmatlan nyelvnek tartották, amellyen nem tsak irni; de még okossan sem lehet beszélleni." Örömmel állapítja meg: ,,Már nem kéntelenittetem többé azon bal Ítélet tételeket is, szivemnek nagy keserűségével elnyelni, amiilyeneket széltire tettek az Olaszok ditső Nemzetünkről. — Sokszor kelletett az úton hallanom: A Magyar egyebet nem tud, hanem ölni s vágni."

27 A szerkesztők és az olvasók között kialakult kapcsolatot és jó viszonyt csak néha zavarta meg kisebb-nagyobb, legtöbbször az előfizetésekkel kapcsolatos nézeteltérés. Ezeknek javarésze a postán előforduló mulasztások és visszaélések miatt adódott. Akadtak ezen kívül olyan olvasók is, akik adósak maradtak az előfizetéssel, és miattuk, saját bevallásuk szerint, több, mint négyezer forint kárt szenvedtek. Ezt leszámítva, mint láttuk, a Magyar Hírmondó szerkesztői olvasóikkal, tudatosan kiépített levelező-hálózatuk által, közvetlen és jó kapcsolatot tartottak fenn. E levelezőknek köszönhető főleg az, hogy lapjuk nem csupán más újságokból átvett hírekből állott, hanem abban, noha Bécsben jelent meg, a hazai események is tükröződtek. A különböző vidékek olvasói így jobban megismerhették egymás életét és közelebb kerültek egymáshoz. A Magyar Hírmondó szerkesztői olvasótáboruk kinevelése révén hozzájárultak ahhoz, hogy a nemesi társadalom egy része és az értelmiség fogékonyabbá vált a reformok és a nemzeti kultúra művelése iránt. Es ez az olvasótábor rendszeresen tájékozódhatott az újság hírszolgálata által, az európai eseményekről is. 3 A Magyar Hírmondó, szerkesztőinek azt az ígéretét, hogy mindent közöl, ,,amit egy magyarnak úgy mint magyarnak különösen hazájáról, úgy pedig, mint okos embernek s világ lakosának a világ más országairól tudni szükséges" becsületesen beváltotta. Az újságban megtaláljuk a legfontosabb hazai és külföldi eseményekről szóló tudósításokat, természetesen jórészt még a XVII—

XVIII. századi ,,referáló" stílusban. Ez nem jelenti azonban azt, hogy az újság csak más lapokból „kiollózott" hírekből állott. Már indulásuk előtt határozottan elutasították a szerkesztők e módszert, amikor az előzetesen kiadott Tudósítás-ban így írtak: ,,Ezen írásunkat nem 170