AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)

Borsa Gedeon: A magyarországi ősnyomtatványgyűjtemények

ugyan, de jelentőségük — különösen Erdélyben — csaknem változatlan maradt. Ennek az ellenreformációnak szellemi főhadiszállása a jezsuiták nagyszombati kollégiuma, illetve az ebből kifejlődött egyetem (1635) volt, mely a mai budapesti tudományegyetem őse. E nagyszombati könyvtár megalapításával jött létre egy újabb és a mai napig is együtt maradt ősnyomtatvány-gyűjtemény. A törökvilág súlyos sebeiből nehezen gyógyult az ország és a kulturális ájultságból is csak lassan tért magához. Először a kisebb egyházi könyvtárak (rendházak, plébániák stb.) álltak talpra. Ezek jelentősége az ősnyomtatványok szempontjából csak mérsékelt. A protestáns kollégiumok (Debrecen, Sárospatak stb.) Nyugat-Európát járó diákjai értékes könyvekkel, köztük ősnyomtatványokkal gyarapították ,,alma mater"-ükét a XVIII. század első felében. A főurak és főpapok anyagi helyzete a háborús idők után — a század közepére — annyira konszolidálódott, hogy már módúkban állt bibliofil hajlamunknak is áldozni. Ekkor kezdenek újból — jelentősebb mértékben — ősnyomtatványok hazánkba áramlani. Ez a folyamat — hála a mindenkori bibliofileknek — ha nagyobb kihagyásokkal is és változó intenzitással, de egész 1914-ig tartott. Ez alatt a másfél század alatt több ősnyomtatvány került a mai magyarországi könyvtárakba, mint amennyi a török pusztítása előttről összesen fennmaradt. Jelenlegi szempontunkból a XVIII. század számos főúri könyvtáralapítás közül négy jelentős, mert ezek általában ritkaságokat, így ősnyomtatványokat is gyűjtöttek. A Ráday család több generáción keresztül tartó gyűjtését dicsérik a volt péceli könyvtár címéliái. A század második felében kezdték a Festetich-ek keszthelyi, Teleki Sámuel gróf pedig marosvásárhelyi könyvtáruk

17 kialakítását. Magyar szempontból különös jelentőségű gróf Széchényi Ferenc nagycenki könyvtára, mely igen tervszerű gyűjtés eredménye volt: elsősorban magyar vonatkozású műveket tartalmazott.

18 A legtöbb ősnyomtatványt a század utolsó évtizedeiben a főpapok gyűjtötték össze. A kalocsai, egri és gyulafehérvári érseki, ill. püspöki könyvtárak sok ritkasága az ő áldozatkészéségüket és hozzáértésüket dicséri. Gróf Batthyány Ignác (1741—1798) gyulafehérvári, gróf Eszterházy Károly (1725—1799) egri püspök, báró Patachich Ádám (1717—1784) és gróf Kollonich László (1736—1817) kalocsai érsekek külön ügynököket tartottak Bécsben, Münchenben és Rómában, hogy ezek az árveréseken sok-sok értékes művet vásároljanak megbízóik számára. A könyvek és főleg az ősnyomtatványok legnagyobb része az akkoriban Európa-szerte feloszlatott rendházakból került ki. Ugyancsak hasonló forrásokból és módon gyarapította könyvtárát ősnyomtatványokkal is Szily János (f 1799) szombathelyi és Klimó György (1710—1777) pécsi püspök. 27. József a rendházak jelentős részét hazánkban is feloszlatta. Ezek könyvtárából — a bécsi udvari könyvtár elsőbbségének biztosítása után — válogatási jogot adott a pesti egyetemi könyvtárnak. Ilyen módon számos nagymúltú és értékes ősnyomtatványokkal rendelkező könyvtár anyaga került — elsősorban a Felvidékről — a pesti egyetemi könyvtárba. A napóleoni idők hazánkat viszonylag nem érintették olyan közvetlenül, mint Európa java részét, így a könyvtárak fejlődése tovább folytatódhatott. 151