AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)

Borsa Gedeon: A magyarországi ősnyomtatványgyűjtemények

sőt a meglevő könyvtárakat majdnem kivétel nélkül megsemmisítették. Áll ez a Korvinától a legkisebb plébániai könyvtárig majd mindegyikre. Megakadt, vagy csaknem teljesen megszűnt ebben az időben az ősnyomtatványok beáramlása hazánkba. Ez a közvetlen háborús eseményeken kívül még más okokra is visszavezethetők. A reformáció a XVI. század folyamán csaknem teljesen meghódította Magyarországot. Az új vallás követői nem sok érdeklődést mutattak az előző korszak nyomtatványaival szemben, hiszen azok zöme katolikus teológiai, pasztorációs mű, szertartáskönyv stb. A nyelvi önállósulás sem kedvezett a csaknem kizárólag latin nyelvű ősnyomtatványok gyűjtésének. Hazánknak Európa többi országaival összekötő kereskedelmi kapcsolatai a török veszedelem miatt igen meglazultak. Végül, de nem utoljára — ez a háborús világ természetes velejárója — az érdeklődés és főleg az anyagi lehetőség az ilyen könyvek gyűjtésére rendkívül megcsappant. A magyarországi könyvtárak ősnyomtatványainak egy — sajnos igen kicsiny — hányada úgy kerülte el a pusztulást, hogy az eredeti székhelyüket elhagyni kényszerült püspökségek, főúri udvarok, rendházak stb. legértékesebb könyveiket magukkal vinni igyekeztek. így a Korvina egyes kimagasló értékeit a mohácsi vész után az özvegy királyné, Habsburg Mária Flandriába vitte magával.

14 Másokat az évek folyamán a bécsi humanisták „bibliokleptomániája" mentett meg az utókor számára. Az általuk elvitt korvinák legtöbbje a Habsburgok bécsi udvari könyvtárába került. Az esztergomi főszékesegyházi könyvtár egy része Nagyszombatban, a délvidéki ferences kolostorok könyveinek egy kis hányada pedig Kassán vészelte át a török pusztítás viharait. Ezek azonban csak kivételes esetek, mert a könyvek többsége sajnos elpusztult. A magyarországi humanisták a XVI. század második felében már vagy külföldön tartózkodtak, vagy az országnak a török által kevésbé zaklatott peremvidékeire szorultak. Könyvtáraikat ma is ott őrzik. Például Batthyány Boldizsár (f 1599) könyvei a németújvári ferencesek könyvtárát, Zsámboki János hazánkfia (1531—1584) világhíres könyvgyűjteménye

15 pedig a bécsi Nationalbibliothek (az egykori Hofbibliothek) kincseit gyarapítja. A magyar humanisták itthon maradt része, elsősorban a katolikus főpapok (Oláh Miklós, Mossóczy Zakariás, Napragy Demeter stb.) könyvtárainak egy része szétszóródva bár, de fennmaradt a hazai gyűjteményekben (Budapesti Egyetemi Könyvtár, Győr stb.). Ők azonban zömmel már nem ősnyomtatványokat, hanem olcsóbb és megbízhatóbb szövegű, korabeli kiadásokat szereztek be. Az ősnyomtatványgyűjtést nehezítő okok (reformáció, pénzszűke, új kiadások kedvelése, anyanyelvűség térhódítása stb.) általában jellemzőek a XVII. századra is. A tulajdonképpeni magyar állami lét és a renaissance utolsó hullámként fellendülő kulturális élet csupán az önállósult Erdélyben élt tovább, hol a protestáns vallások domináltak. így nem csoda, hogy e kor kulturált főúri családjainak könyvtáraiba (Bethlenek, Rákócziik, Zrínyiek stb.) az ősnyomtatványok csak kivételes esetben kerültek.

16 Ebben a magyarság számára oly nehéz században, az erősödő ellenreformáció rendezte csatasorait, majd megindította ellentámadását. Ennek során hazánk jelentős része ismét katolizált, a protestánsok szerepe csökkent 150