Boros István (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 8. (Budapest 1957)

Sz. Lacza, J.: A Helleborus purpurascens W. et K. elterjedési adatai, ökológiai és cönológiai viszonyai

ANNALES HISTORICO-NATURALES MUSEI NATION ALIS HUNGARICI Tomus VIII. Series nova 1957 A Helleborus purpurascens W. et K. elterjedési adatai, ökológiai és cönológiai viszonyai írta : Sz. LACZA JULIANNA, Budapest Jelen dolgozatomban a Helleborus purpurascens W. et K. elterjedést adatait közlöm, s ezzel kapcsolatban néhány kérdést kívánok felvetni. Az adatok kiértékelése néhány érdekes meggondoláshoz vezethet el bennünket. Mindenekelőtt kétségtelenné válik a faj subendemikus volta, melynek szülőhazája Erdély. A Carpaticumban előfordul a Mármarosi havasoktól a R:tyezátig, de Kárpát-Ukrajna, Galícia, Bukovina, Oltenia, Muntenia és Moldova területén csak a Kárpátok külső lábáig terjed. Nyugat felé tovább terjedve a Pannonicum területén megtalálható a Bükk hegységben (Miskolc mellett a Sajó völgyéből egy adat), a Börzsöny és a Pilis hegységben (a Naszálról említi K e r n e r), de ma már itt nem található meg. Alapkőzet szempontjából nincsenek speciális igényei. Feltűnő, hogy pl. a Börzsönnyel közel azonos környezeti feltételeket biztosító Cserhát, Mátra és Sátor hegységben ez a faj nem található meg. A Pannonicumban egymástól távoleső szigetszerű előfordulása észlelhető. A faj nagyon változó, amely rendszerint a fiatal fajokra jellemző ; a sok leírt varietás és forma, amelyek szisztematikai értékelése túlzott, szintén ezt bizonyítja. Mégis felvetődik a kérdés, vájjon a Pannonicumban való szigetszerű elterjedése reliktum, ill. regresszív jellegű-e? Egykor a faj nagyobb elterjedéssel birt-e, s csak a későbbiek folyamán tudott az említett helyeken valamiképpen fennmaradni? Elterjedését és ökológiai igényét figyelembe véve valószínű, hogy a postglaciális melegkorszak második-fázisában az ún. atlanti-tölgykorszak végén érte el legnagyobb kiterjedését. Ekkor a Magyar-Középhegység keleti szárnyán is elterjedtebb lehetett és a bükk-korszakban szorult össze (regradált) a két diszjunkt területre. De lehetséges az is, hogy az atlanti-tölgykorszak végén keletkezett két előörsszerű diszjunktcióból a klíma megváltozásával nem terjedhetett tovább. A genusz mai elterjedése mediterrán-szubmediterrán-montán jellegűnek látszik. A Helleborus purpurascens közvetlen leszármaztatását Schiffner a Helleborus odorus-bó\ vezeti le, de a vikariálás és egyéb kérdések tisztázását a két faj között még későbbi vizsgálatoknak kell eldönteni. A genusztól némikép eltérően a mi fajunk ökológiai igényeiben kevésbbé szubmediterrán jellegű és némileg a szubkontinentális klíma szélsőségeihez is alkalmazkodott. Utóbbira mutat az is, hogy a levelei nem áttelelőek. Elterjedése szerint szubendemikus, dacikus coll.-montán faj.