Boros István (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 5. (Budapest 1954)

Herrmann, M.: A mezőkeresztesi első sekélyfúrás homokjainak mikromineralógiája

lével, a fúrásminták homokjainak ásványos összetételéből — épp úgy, mint a felszíni bükkaljai pannon homokok ásványos összetételéből — azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a lehordási terület kristályos pala lehetett ; az ásványos összetétel inkább mélyebb (mező)-, de epikristályos övre is jellemző. — A mezo-kristályos övre jellemző cyanit a jellegzetes formát mutatja ; kioltása 30° ; színtelen, fénytörése erős, kettős törése kisebb, mint a turmaliné ; optikai jellege negatív. A staurolit kagylós törésű szemekben, pleokroizmusa halványsárga — aranysárga — barna ; erős fénytörési! ; optikai jellege negatív. A turmalin leggyakrabban barna turmalin, pleokroizmusa mézsárga — sárgásbarna — sötétbarna ; csak egy esetben (a 191—200 m fúrásmintában) mutatkozott egykét szem kék turmalin, melynek pleokroizmusa indigókék — színtelen ; fénytörése erős, optikai jellege negatív ; sok zárványkával. Az epidot pleokroizmusa citromsárga —- zöldessárga — színtelen ; fény- és kettőstörése erős ; optikai jellege negatív. A klorit zöldes pikkelyeinek kettőstörése gyenge. A gránátok színtelenek, halványzöld vagy halványrózsaszínűek ; törésük kagylós ; fénytörésük igen erős ; izotrópok. A sarkos és koptatott szemekben előforduló, fekete, opak magnetit gyakran limonitosodott. A cirkon színtelen, kissé ibolyás 1. ábra. A középértékekből megrajzolt kummulativ görbék.