Boros István (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 5. (Budapest 1954)

Herrmann, M.: A mezőkeresztesi első sekélyfúrás homokjainak mikromineralógiája

árnyalatú ; erősen fény- és kettőstörő ; idiomorf ; fekete zárványkákkal. A bemosott jellegű zöld amfibol pleokroizmusa halványzöld — zöld — barnászöld ; erősen fénytörő ; optikai jellege negatív. Az itt-ott kevés pikkelykében előforduló arany, a korund, rutil, zoizit és tremolit a jellegzetes tulajdonságúak. A könnyű ásványok : kvarc, csillám és földpát. Ugyanúgy, mint a felszíni bükkaljai homokban, itt is a földpát mennyisége sokkal kisebb, mint az egymással körülbelül azonos mennyiségben lévő kvarcszemcséké és muszkovit2. ábra. A nehéz ásványok mennyiségének ingadozása az egyes fúrásmintákban. pikkelyeké. A kvarcszemek legömbölyödtek; többnyire tiszták, de van so£ fekete zárványkákat tartalmazó s így teljesen átlátszatlan szem is. A muszkovU színtelen, erősen kettőstörő, negatív optikai jellegű pikkelykék alakjában fordul elő. A földpátok legömbölyödött szemek, ikerrovátkolatlanok vagy albit ikerrovátkoltak, főleg plagioklászföldpátok (An = 20—30%). Összefoglalás 1. A mezőkeresztesi 1. sekélyfúrás homokjai éppen úgy, mint a bükkaljai felszíni pannon homokok, a szemnagyságeloszlás szerint egy-maximurr.os fincm homokok, s ez a sajátság valószínűleg part menti tengeri eredetű üledékre vall. 2. Az ásványos összetételből azt a következtetést vonhatjuk le — mint azt már a felszíni pannon homokok vizsgálata is mutatta — hegy a primer lehordási területen a kristályos paláknak fontos szerepük volt, mégpedig inkább mélyebb (mező-), de epiövbeli kőzeteknek is. 3. A sekélyfúrás különböző mélységeiből vett hemokok nehéz ásványainak mennyiségét összehasonlítva, megállapíthattam, hegy a nehéz ásványok menynyiségének változása nincs összefüggésben a fúrások mélységével.