Boros István (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 5. (Budapest 1954)
Bohus, G., Heltay, I. ; Wonnesch, I.: A csiperkegomba termésmennyiségének növelésére irányuló kutatások
A csiperkegomba termésmennyiségének növelésére irányuló kutatások írta : Bo h us Gábor, Heltay Imre és Wonnesch Ildikó, Budapest A termesztett csiperkével kapcsolatosan Magyarországon is számos kísérletet végeztek több-kevesebb sikerrel a trágya-előkészítés, a takaróanyag minőségének javítása, a pincék hatékonyabb fertőtlenítése stb. vonalán, amelyek mind a termésátlag növelését célozták. Ezek a kísérletek főként a termelési feltételek optimális biztosítását tűzték maguk elé, és ezen keresztül kívánták lehetővé tenni a magasabb termésátlagot, a nagyobb gombamennyiséget, az alacsonyabb önköltséget. A terméseredményt azonban a termelési feltételek mellett döntő mértékben befolyásolják a termesztésben felhasznált »gombatörzsek« élettani tulajdonságai. Az élettani tulajdonságok közül különösen a gombatörzs átszövési erélye, a trágyával szemben igényes vagy igénytelen volta, betegség-ellenállóképessége, a levegőellátással kapcsolatos reakciója, a termőtest-fejlődés megindulásának gyorsasága a csírázás után, azaz az átszövési és lappangási idők rövid vagy hosszú volta, a termőtestképződés gyorsasága, a termésidő hosszúsága és ezek szerves összefüggéseként az egyes törzsek tényleges termőképessége adott termelési feltételek között. Éppen ezért a termésátlag növelésének egyik leghatékonyabb módszere bő termőképességű törzsek előállítása. Az új törzseket eddig hazánkban is, külföldön is a termesztésben megjelenő mutációk felhasználásával állították elő. Ezzel a módszerrel rendszeresen állítottak elő új törzseket, azonban figyelemre méltó eredményt elérni nem tudtak. A régi és új törzsek között általában lényeges különbség nem volt. Az új törzsek előállításának fentvázolt módszere, a mutációs nemesítés nem is hozhatott olyan eredményt, amely lényegesen megváltoztatta volna a törzsek termőképességét. A gombatörzsek a laboratóriumban és a termelés gyakorlatában lényegileg azonos életfeltételek között • fejlődnek éveken, sőt évtizedeken keresztül. Emiatt nem asszimilálhatnak olyan környezeti feltételeket, amelyek ellenállóképességüket, termőképességüket és egyéb, a termesztésben döntő fontosságú élettani tulajdonságaikat lényegesen megváltoztathatják. A mutációnemesítés a termesztés folyamán véletlenül megjelenő természetes mutációkon alapszik. Ezek nem gyakoriak, de előfordulnak, értékük azonban minden esetben bizonytalan. Külföldi adatok alapján ismeretes, hogy egyik-másik kiválasztott mutáció olyan előnyös sajátságokkal rendelkezett, részben a termőképességet, részben az ellenállóképességet illetőleg, hogy bekerült a nagyüzemi termesztésbe, és ott megfelelő eredményt hozott. A mutációs módszer azonban éppen ezért, mert a véletlenre alapított, nem nevezhető tervszerű és főleg eredményes eljárásnak. A haladó biológia elvei szerint abban az esetben, ha az élő szervezet az őt körülvevő környezetben öröklött tulajdonságainak megfelelő életfeltételeket talál, ugyanúgy fejlődik, mint a megelőző generációk. Ellenben, ha a környezet biztosította feltételek nem felelnek meg az élő szervezet öröklött tulajdonságainak, megváltozik az élő szervezet anyagcseréje, és ezen keresztül megváltoznak az előző generációkban szerzett tulajdonságai is, és olyan új tulajdonságok alakulnak ki, melyek a megváltozott életfeltételek mellett is biztosítják az élő szervezet fejlődését. Ha azonban az eltérés az öröklött alap és az új életfeltételek között rendkívül nagy, az élőlény elpusztul.
