Boros István (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 4. (Budapest 1952)
Csapody, V.: A rizs gyomnövényei
A második évtől kezdődő elgyomosodás miatt általában nem ajánlják, hogy három évnél tovább rizst termesszenek ugyanazon a helyen. Egyre inkább sürgetik a vetésforgó beállítását, jóllehet a rizs egyébként »vetésforgót nem kívánó, önmaga után hosszú ideig termeszthető* növény (G y u 1 a y - K á 11 a y). Indiában, Japánban, Kínában századok óta azonos — trágyázott — földben termesztik, Nálunk a kilencéves, száraz vetésforgót ajánlják, rizs után közvetlenül füvesherével, mely jól bírja az átnedvesedett altalajt és kiirtja a vízigyomokat (láttam Tiszafüreden, Adonyban). Máshol ugaroltatnak egy-két évig (Hódmezővásárhely, Kőröstarcsa, Adony), hogy alaposan kiszáradjon a talaj. Ez az eljárás főként a gyékény tarackját pusztítja el, és egyúttal trágyázza is a talajt. Kísérletek folynak arra is, hogy az elhatalmasodott Typhá-mk irtás helyett hasznát vegyék : rizs helyett gyékényt vetnek egy évig, rnert ennek jó exportpiaca van (Óhat, Kónya, Domoszló). A gyékényvetőmag hiánya miatt azonban ezt a tervet nem mindenütt tudták megvalósítani. Láttam Kőröstarcsán tízéves rizstelepet (közben egyszer ugarolták). Ezen már alig volt érdemes rizst vetni. A gazdaságilag leromlott területen dús mocsári vegetáció alakult ki. A rizsre veszélyes mocsári növényzet (Phragmitetalia) tagjai főként ezek : Gyékény, Typha angusti folia, és kisebb mértékben a T. lati folia. Az idén két helyen láttuk az ijesztő mértékben terjedő T. Laxmanni-t. Boros Ádám találta először Mindszenten, magam ugyanott és Hódmezővásárhelynél, Kishomokon láttam. A Bolboschoenus is kiszorítja a rizst hálósán elágazó, gumós gyöktörzsével. Ugyanilyen veszedelmes az Alisma lanceolatum (K ó n y a), míg az A. plantago-aquatica sokkal kevésbbé. Az eddig ritkának ismert Schoenoplectus mucronatus is elhatalmasodhat (Kőröstarcsa, Domaháza), míg a Sch. lacustris és Sch. Tabernaemontani inkább a szegélyeken és csatornákban nő. Az Eleocharis palustris kettős övben szegélyezi a rizst : kívül a vékonyszárú, alacsonyabb, szürke /. salina, ezen belül a magas, felfújtan vaskos szárú, élénkebben zöld tőalak. Á Beckmanniá-t Besenyszögön láttam nagy tömegben a rizs közt. A rizzsel együtt érő második nemzedéke volt ez, mert egyébként nyár elején virít. Nagy tömegben lepi el a rizsföldeket néhol a Butomus és a Phragmites is. Inkább csak a »kalickak« szegélyén és az üresen maradt foltokon élnek a Juncus-ok (J. atratus, J. articulatus, J. compressus), a Schoenoplectus supinus, Glyceria flutians, Pholiurus-, Sagittaria-, Gratiola-, Rumex-, Alopecurus-, Lycopus-, Polygonum-, S parganium-i ajok. A vízi növényzet (Potametalia) tagjai főként az árasztóvízzel kerülnek be. Bőven találhatók a Tisza és a Kőrös holtágaiban, vagy a Hortobágy szabad vizében. Megfigyelésem szerint ezekből a vizekből eddig még nem vándoroltak be a Nymphaea, Trapa, Nuphar. A Nymphoides és a Salvinia is ritkán jut a rizs közé. Valószínűleg ezek a növények nagyobb nyugalmat igényelnek s az árkok évenkénti kiüresítése és kiszárítása jó védelem ellenük. A vízi növények a rizs közt a szabad tükröket, szegélyeket töltik ki, míg a sűrűn kelt, jól fejlett rizs közé alig hatolnak be. Ide tartoznak a lebegő hínár tagjai : Lemna minor és L. trisulca, Spirodela (kevés helyen), Utricularia, Najas minor, és sokkal ritkábban a N. marina, Ceratophyllum submersum és C. demersum, ritkán a Hydrocharis. Egyéb hínárnövények : a Potamogeton-ok, a Ranunculus trichophyllus (R. aquatilis-t csak közeli pocsolyában találtam, nem a rizs közt), Polygonum amphibium, Myriophyllum spicatum, Callitriche, Nymphoides (ritkán). Az iszapnövényzetből (Nanocyperion) legveszedelmesebb az Eleocharis acicularis, amelyre már Buchinger felhívta a figyelmet. Sokkal kevésbbé tömegesek az Elatine-k, Lindernia, Peplis, Schoenoplectus supinus, Limosella, Cyperus fuscus, Marsilea, Veronica scutellata és V. comosa, Chara-íajok.
