Boros István (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 4. (Budapest 1952)

Csapody, V.: A rizs gyomnövényei

Legterhesebb gyom a közönséges kakaslábfű (Echinochloa crus-galli), amelyet széltében vörösmuharnak neveznek, akár tar, akár szálkás virágzattá (var. oryzoides), bár az előbfjinek virágzata gyakran tisztán zöld. A szár töve és a levéllemez középerének töve mindig pirosas, innen a népies neve. A nagyszemű kakaslábfű (Echinochloa macrocarpa) fehér muhar, vízi muhar vagy vízi szudán néven ismeretes. Minthogy az E. macrocarpd-t Boros Ádám csak néhány évvel ezelőtt azonosította, a rizstermesztő könyvek pedig már régebben is megkülönböztették a fehér és vörös muhart, lehetséges, hogy az utóbbit csak az oryzoides-re értették. Ma az E. macrocarpa minden rizsföldön ott van, jóllehet Soó-Jávorka kézikönyve még csak Besenyszögről említi. A rizstermesztési könyvek megegyeznek abban a megállapításban, hogy ha a vetés után azonnal 10—15 cm-es vízzel árasztanak és ezt a vízmagasságot mindvégig tartják, a közönséges kakaslábfű magva nem csírázik ki, befullad. Ellenben a nagyszemű kakaslábfű életfeltételei a rizsével egyeznek. Valóban a jólárasztott területeken, ha a gátakat nem tartják tisztán, a gátak vonalát messziről jelzi a sűrű tömegben álló közönséges kakaslábfű, míg benn a rizs közt csak a nagyszemű kakaslábfű hatalmas bokrai terpeszkednek. A rizsből jól kiemelkednek, tömött bugájuk minden irányba bókol. A közönséges kakaslábfű korábban virít, s a rizs virágzásakor már nagyrészt szétszórja termését. Az E. macrocarpa a rizzsel együtt fejlődik és terem. Nehezíti az ellene való küzdelmet a rizshez hasonló levélzete és rendkívül erős gyökérzete. Fiatal korban a gyomlálok nem ismerik fel, később pedig még szerszámukkal — a ritkafogú, rövidnyelű, kis vasvillával — is nehezen tudják a tövét kitépni. Amikor a nagy kakaslábfű kihányja bugáját, már a rizs is virít. A rizs virágzáskor és magkötéskor igen érzékeny minden zavarásra, tehát a gyomlálok már nem járhatnak közte. A kakaslábfű levelét a rizsétől megkülönbözteti széles, fehér — a közönséges kakaslábfűnél kissé pirosas —• középere, míg a rizs levele egyenletesen erezett. Az E. macrocarpa nagyobb szemtermése nehezen rostálható ki a rizsből, így a vetőmagba is bekerülhet. Kilényi (1933) a »vörös muhart« mondja veszélyesebbnek, mert magva a talajt fertőzi. A gyomlálókríak arra is kell ügyelniök, hogy a kitépett töveket ne hagyják a gátakon heverni, mert az éretlen buga is pár nap alatt érett szemeket szór széjjel, s csakhamar megjelenik a kakaslábfű második nemzedéke. Besenyszögön láttam, hogy a gyomrakásokat még ott, helyben felégetik. Tiszafüreden azonban megfigyeltem, hogy a kakaslábfűvet takarmánynak kaszálták. Ajánlatos volna másutt is a kiszedett töveket még aznap összeszedni és takarmányként felhasználni. Az 1952. évi aszályban árasztási nehézségek miatt helyenként veszedelmes mértékben elhatalmasodott a kakaslábfű. Ki sem látszott alóla ,a rizs. Láttam egymás mellett lévő táblákat : egyik tiszta volt, a másik gyommal borított. Mind a kettő ugyanazon gazdasághoz tartozott, tehát bizonyára egyformán gyomlálták, de a gyomos tábla magasabb fekvése miatt szárazabb, rosszul árasztott volt. Vízzel való gazdálkodás céljából igen fontos, hogy a főcsatornák gátja jól tömött, vizet át nem eresztő legyen. Ezek a gátak állandók ; még akkor is meghagyják őket, ha átmenetileg nem rizst termelnek azon a területen. L e o n t j e v V. L. szovjet kutató a Botanicseszkij Zsurnal-ban (1952) a Turkmen főcsatorna partjainak és töltésének megerősítésére alkalmas növények jegyzékét közli. A felsorolt növények közül azok jöhetnek a rizsgátakon számításba, amelyek nálunk is honosak, nem mocsári növények (Phragmites) és nem adnak nagy