Boros István (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 4. (Budapest 1952)

Szunyoghy, J.: Szülést megkönnyítő módosulás a Spalax hungaricus hungaricus Nhrg. medencéjén

Szülést megkönnyítő módosulás a Spalax hungaricus hungaricus Nhrg. medencéjén írta : Szunyoghy János, Budapest A Természettudományi Társulat egykori Állattani Szakosztályának 405. ülésén 1940. június 7.-én »A Spalax hungaricus hungaricus Nhrg. osteologiája. Gerincoszlop, mellkas, medence«. címen tartottam előadást. Ekkor közöltem a Spalaxmedencére vonatkozó ama megállapításomat, hogy aduit nőstényeknél a Cavia porcellus-hoz hasonlóan, a szülés megkönnyítése végett — tekintettel a fetus fejének és testének nagyságára — nyitott medencét találtam. Utólagos kiegészítő vizsgálatoktól tettem függővé annak eldöntését, hogy a medence a szülés megtörténte után állandóan nyitott marad-e vagy sem. Fent közölt megállapításomat az Országos Természettudományi Múzeum Spö/ax-anyagán ismételten ellenőrizve és fényképekkel ellátva közreadom. Meg kell ezt tennem annál is inkább, mivel az előttem ismeretes szakirodalomban idevonatkozólag semmi adatot nem találtam, s így eredményeimet újnak tartom. A Spa/üx-medencére vonatkozó irodalmi adatok meglehetősen hézagosak és általánosságban mozgók. így a Spalaxok rövid symphysisére Weber a következőképen utal: »Dies führt zum anderen äussersten einer auf ein Minimum rückgebildeten Symphyse, z. B. bei den Spalacidae, den Hesperomynae« (9,248). s Bodnár szerint »A két szeméremcsont nem érintkezik egymással, csak a lig. interpubicum köti össze« (1, p. 18). T u 11 b e r g pedig a következőket állapítja meg »Ossa pubis sind unten, wenigstens an jungen Exemplaren, durch ein schmales bindegewebiges, teilweise verknöchertes Stäbchen, anstatt durch eine Symphyse, verbunden« (6. p. 205—206). Mindhárom szerző véleménye téves, illetve hiányos. W e b e r é annyiban, hogy megállapítása nem általános érvényű a Spalaxokra, hanem csak a hím s a szülésen még át nem esett nőstény példányokra vonatkozik. T u 11 b e r g leírása viszont a medence vigyázatlan preparálásával magyarázható. A földikutya szeméremcsontjainak elvékonyodó ventralis végei ugyanis még mérsékelten erős fogás vagy nyomás behatására is könnyen letörnek. Ez a letört s kötőszövetbe ágyazott csontdarabocska azután látszólag teljesen Tullberg megjegyzését indokolja. Bodnár jellemzése csak a szülésen átesett nőstény Spalaxokra érvényes. Az előbb idézett szerzők megállapításaival szemben vizsgálataim alapján kiderült, hogy a hím Spalaxok medencéje zárt, a szeméremcsontok elvékonyodó végei igen rövid symphysisben egyesülnek (lásd a 3. és 4. ábrát). Nőstényeknél viszont más a helyzet. Szülésen még keresztül nem ment fiatal egyedeken a hímekhez hasonlóan zárt medencét találtam, rövid symphysissel. Aduit, szülésen átesett példányoknál pedig nyitott a medence (lásd az 1. és 2. ábrát), és symphysis helyett szalagos összeköttetés, syndesmosis ligamentosa van. Ilyenkor a szeméremcsontok medialis végei között — vizsgálati anyagom tanulsága szerint — 7—10,2 mm a távolság, ami igen jelentékeny az állat nagyságához viszonyítva. Ezzel magyarázható a medencekijárat (Apertúra pelvis caudalis) tetemes bővülése, mely folyamat — tekintettel az aránylag nagy és szélesfejü magzatokra —feltétlenül a szülést könnyíti meg.