Boros István (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 3. (Budapest 1953)

Herrmann, M.: A Bükk-hegység fiatal harmadkori magmás kőzetei és tufái

hipersztén ; a szomolyai vénhegyi és a Vénhegy és HintóvÖlgy közti dacitban kevés amfibol is van ; a kácsi várhegyi és kecskekői kivételével biotitot is tartalmaz. Magnetit, apatit, cirkon is gyakori. A porfiros elegyrészek közül a kvarc maximális merete 1 x 1 mm, földpátoké 2x2 mm, biotité 0,7 x 0,7 mm, hiperszténeké 1x0,5 mm, amfibolé 0,9x0,6 mm. 5. Alsó miocén piroxénes dacittufak A második láva- (riolit- és dacitláva-) feltörés után újabb tufaszóródás történt, • éspedig dacittufaszórás. Ezt a hiperszténes dacittufatakarót két vonulatban követhetjük, egy' északnyugati és egy délkeleti vonulatban. Az északnyugati vonulat a Szomolya és Noszvaj közti Pipishegytől kezdve, a Noszvaj alatti Berta-major mellett, a Kőkötőhegynél figyelhető jól meg. A délkeleti vonulat pedig : Ostorostól délkeletre és északra, a falu alatt, a Kutya-hegynél, Novajtól ,.északra, Szomolya alatt Csöröszbányánál, Szomolyától nyugatra a Hegyestetőnél, Ispánberektetőn, Szomolyától keletre a Gyürhegy déli oldalában, Szomolyától északra, Bogács felé, Bogácsnál, Bogácstól keletre, a Temorváridűlőnél, majd Cserépfalu délkeleti határában, a Berezdi-bányában ; majd tovább Kacs mellett, a Kacs és Sály közti nagy kőbányában, Sály és Mocsolyáspuszta közt és Mocsolyáspusztától délkeletre vizsgálható jól meg. Schréter Z. szelvénye után : 1. karbon agyagpala és homokkő; 2. diabáz ; 5. eocén; 6. alsó és felső oligocén ; 7. riolittufa ; 8. dacit ; 9. dacittufa ; 10. alsó pannon homok és agyag; 11. levántei (?) kavics és agyag. Ezek a dacittufak vagy szürke (világos- vagy sárgásszürke), a riolittufáktól makroszkopice alig megkülönböztethető kőzetek, vagy vöröses árnyalatúak, mint például Szomolyától keletre, Bogács környékén és ettől keletre a Kacs és Mocsolyáspuszta melletti és sályi előfordulásoknál. Struktúrájuk : legtöbbször pszammitos, kivéve a kőkötőhegyi (Bogácstól északkeletre) keleti kőbánya kőzetét, amely nagyobbszemű, már pszefipszammitos, és a Pispishegy (Noszvajtól délre) tetején levő kőbányáét, amely apróbbszemü, pszammo-aleurites ; különben általában az északnyugati vonulat tufái vitro-krisztallo-litoklasztikusak, kivéve a Bogács közelében levő Gyürhegy és Tomorvárdűlőét, mely szintén krisztallo-vitro-litoklasztikus. Ásványos összetételük : kvarc, plagioklász (An-tartalom = 24—62%, de leggyakrabban csak 24—50%), hipersztén, biotit. A pipishegyiek (noszvajiak), a Szomolyakörnyékiek a hiperszténen kívül még kevés diopszidos augitot is tartalmaznak ; ellenben hiányzik a hipersztén az Ostoros-környéki és a kutyahegyi dacittufákban, itt helyette amfibol fordul elő. Ezenkívül magnetit, apatit, cirkon is igen gyakori, a dacittufákban ; a pipishegyi tufában ilmenit is van. Összekötő anyag szemcsenagysága szerint leginkább aleurites, ritkábban (és pedig Szomolyától nyugatra, a hegyestetői és az ispánberektetői, továbbá a Bogács melletti tomorvárdűlői és egy-két kőkötőhegyi) pelites. Horzsakövek maximuma sokszor több cm nagyságú is, így például Kutyahegyen, Novajtól északra, a cserépfalui Berezdi-bányában, Noszvajtól délkeletre, a Pipishegyen és a Kőkötőhegyen. Kőzetzárványkái, melyek-