Boros István (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 3. (Budapest 1953)

Herrmann, M.: A Bükk-hegység fiatal harmadkori magmás kőzetei és tufái

nek maximuma 4x2 mm, 3x3 mm, legtöbbször mikrokristályos vagy felzites riolitdarabkák, melyek a Szomolya-környéki dacittufak kivételével mindegyik dacittufában megtalálhatók. A riolitdarabkáknak a dacittufákban való jelenléte bizonyítéka annak, hogy a dacittufak fiatalabbak a riolitoknál és azok tufáinál. A Szomolya-környéki Gyürhegy dacittufájában és a bogácsi tomorvárdűlőiben a kőzetzárványkák dacitdarabkák. A Mocsolyáspusztától délkeletre levő dacittufákban a mikroszkóp alatt szép kis foraminiferák is láthatók. Kémiai elemzések készültek : a Szomolya-melletti csöröszbányai, a Novajtól északkeletre levő dacittufából, továbbá a bogácsi, és a Bogács és Szomolya közti Csereserdő dacittufájábók A csöröszbányai, csereserdői és novaji dacittufákról azért volt célszerű kémiai elemzést készíteni, mert igen kevés kvarcot tartalmaznak és így mikroszkópiailag átmenetet alkotnak az andezittufák felé. A kémiai elemzés szerint azonban ezek a tufák mégis a dacittufak közé számíthatók. 6. Felső miocén (szarmata) riolittufák A szarmata-korú riolittufák közül területünknek nyugati részében, az Andornaktálya közelében levő Fax-kőbánya riolittufáját, keleti részében pedig a bükkaranyosi riolittufát határoztam meg. Mindkettő sárgásfehér, laza tufa. Struktúrájuk vitro-kristallo-klasztikus, aleurites szemnagysággal. Ásványos összetételük : plagioklász, kvarc és biotit. A biotitpikkelyek maximuma 2x2 mm az andornaktályainál, 1 x 1 mm a bükkaranyosinál. Földpát és kvarc az andornaktályainál szabad szemmel nem láthatók ; a bükkaranyosinál a kvarc maximuma 0,5x0,5 mm, a földpáté 0,8x0,6 mm; a plagioklászok An-tartalma a bükkaranyosinál 23—50% közt, az andornaktályainál nem volt meghatározható. Összekötő anyag struktúrája : pelites ; az andornaktályainál limonitos anyagtól piszkosszínű. Horzsakövek maximuma a bükkaranyosinál 10x5 mm, az andornaktályainál csak 1x0,4 mm. A bükkaranyosi tufában egy-két mikrokristályos struktúrájú (1x0,6 mm) riolitdarabka is található. 1 » 7. A tibolddaróc! Előhegy kőzetei Igen érdekes a Tilbolddaróctól északnyugatra fekvő Előhegynek kőzettani felépítése. A Bükk-hegység harmadkori fiatal magmás kőzeteinél itt találtam a legerősebb magmadifferenciációt. Egyedül itt van andezites lávafeltörés, andezittufaszórás és ugyanekkor itt is megtalálható a Karud-hegyen, Szentkeresztbércen és a kácsi Várhegyen ismert riolit, sőt dacit-feltörés is, a már szintén ismert riolités dacittufákkal együtt. Az Előhegy délkeleti felében csak a riolittufa mutatkozik. A hegy legmagasabb pontja (268 m) körül és a Tibolddaróctól északra levő fővölgy nyugati oldalán, az Előhegy keleti oldalában szépen fel van tárva a riolit- és a dacit-feltörés. De a hegy keleti oldalában a két kis riolitláva-feltárás közt igen jól megfigyelhető egy andezittelér, mely a riolittufán és riolitláván * tör át. Ugyanitt, a kőbányában fejtett, dacittufának vélt, vörös, tömött kőzet szintén andezites jellegű tufának bizonyult. Az andezit-feltörés kőzete sokszor gömbhéjas elválású, tömör, sötét, majdnem feketésszürke kőzet kevés fehér földpáttal (max. 1 x 1 mm) és fekete piroxénnel(max. 2x1 mm). Mikroszkóp alatt struktúrája nem tipikus pilotaxites struktúra, de az üveganyag kevesebb, mint a kristályosan kivált elegyrészek ; üveganyága barnás•Schréter Z. megállapítása.