Boros István (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 3. (Budapest 1953)

Herrmann, M.: A Bükk-hegység fiatal harmadkori magmás kőzetei és tufái

A délkeleti vonulat D^méndtől (Nagyeresztvény, Hegyeskőbérc, Hangácsivölgy) Kistályán át (Kistályától keletre, községi nagy tufabánya), Ostoros (délnyugati pincevágatok) mellett Szomolya és Cserépváralja környékén húzódik. Az északnyugati vonulat tufái fehér, sárgásfehér vagy szürkésfehér, tömöttebb, laza vagy könnyen morzsolható kőzetek ; egészen finom csak a Cserépváralja melletti Mészárnyék tufája. Struktúrájuk leginkább vitro-krisztallo-klasztikus, azaz üvegszilánkokat, ásványkristálykákat tartalmaz pszammitos méretben. Egyedül a mészárnyéki riolittufa struktúrája vitroklasztikus, pelites. Az összekötő anyag szemnagysága 0,06 mm körül van, tehát aleurites ; kivéve a mészárnyékit, amely pelites. A noszvaji és mészhegyi tufákban szabad szemmel is láthatóak a horzsakövek (max. #

lx3 mm). A Wind-gyári és egy-két noszvaji riolittufában holokristályos és szferolitos riolitdarabkák is vannak (átl. 1 mm). Kvarcot, szanidint, plagioklászt és biotitot tartalmaznak ; a .mészhegyi és egy-két noszvaji tufában ezeken kívül igen kevés amfibol is van. Magnetit, apatit, cirkon gyakori. A plagioklászok An-tartalma 23—47% közt ingadozik, legmagasabb, azaz 47%-ig megy fel a Noszvaj-környéki riolittufákban, melyeTc már közelebb állanak a dacittufákhoz. Kémiai elemzés a felnémeti riolittufából készült. A délkeleti vonulat tufái leginkább fehér, vagy szürkésfehér, könnyen morzsolható kőzetek, kissé tömöttebbek a kovasavas oldatokkal átjárt, deméndi hangácsvölgyi, továbbá az eresztvényi tufák. Pszammitesek, krisztallo-vitro-litoklasztikusak, kivéve a Kistályától keletre levő nagy tufabánya kőzetét, amely krisztallo-lito-vitroklasztikus, azaz több ásványos részt és kőzetdarabkát tartalmaz, mint üvegszilánkot és inkább már pszefipszammitos (szemcséi már 2—3 mm-nél is nagyobbak). A Deménd és Eger közti riolittufa viszont aleurites (0,1—0,3 mm-es szemnagyságú) és csak vitrokrisztalloklasztikus. Összekötő anyag aíeuropelites (átl. 0,02 mm), kivéve a kistályait, amely aleurites. Ásványaik : kvarc, szanidin, plagioklász, biotit. (Plagioklászok An-tartalma = 25—45%). A kőzetzárványkák legtöbbször mikrokristályos riolitdarabkák (max. 1 x 1 mm) ; a horzsakövek például a kistályaiban elérik a 4 mm-es nagyságot is. Kémiai elemzés készült a deméndi hegyeskőbérci tufából. 2. Alsó miocén-korú, alsó riolitlávaárak Schréter szerint az alsó miocénkorú alsó riolittufa-szórás után egy riolitlávaömlés történt. Ez az alsó-miocénkorú lávatakaró aránylag vékony, 5—-10 m vastagságú, de néhol még jobban elvékonyodott. Ezt a lávatakarót az erózió meglehetősen szétdarabolta. Általában szürke színű riolitok a később tárgyalandó, fiatalabb, vöröses riolitokkal szemben. Nyugatról kelet felé haladva megfigyelhető a deméndi Pünkösdhegyen, az Eger melletti Mészhegyen, a Cserépfalu fölötti Nyomóhegyen, Cserépfalutól keletre (Szuducska), Kacs mellett, Kacstól északkeletre (Poklosdűlő, Latortelep, Keszettető, Mocsolyás-pusztától északra) és Kisgyőr környékén. Ezeknek a szürkésfehér, vagy fehéresszürke, üvegsávos rioliteknek struktúrája vitrofiros (a kőzetnek körülbelül háromnegyedrésze üveg). Ásványos összetételük : kvarc, földpát (némelyiknél szanidin is), biotit ; apatit, cirkon igen gyakori, a mészhegyinél és a kácsiaknál magnetit is gyakori. A plagioklászok An-tartalma : 23—45% közt. A mészhegyi riolit kevés amfibolt is tartalmaz (max. 0,8—0,2 mm). A porfirosan kivált elegyrészek szemnagyságviszonyai : kvarcnál max. 3x2 mm (a Kacstól ÉK-re levő riolitoknál, a többinél 1,5x0,5 mm), a földpátoknál max. 3x2 mm (a Kacstól ÉK-re levő riolitoknál ; a többinél 1 x 1,5 mm). A biotitnál max. 2x2 mm a Kacstól ÉK-re levő riolitoknál, a többinél 0,9 mm a maximum. Érdekes ezeknél a riolitoknál, hogy horzsaköveket, üvegszilánkokat is tartalmaznak, ami általában a tufáknál figyelhető meg. Kémiai elemzések