Boros István (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 3. (Budapest 1953)

Herrmann, M.: A Bükk-hegység fiatal harmadkori magmás kőzetei és tufái

készültek a nyomóhegyi riolitból. (Kacs, Deménd, Kisgyőr riolitjainak elemzési -adatai már ismeretesek az irodalomból.) 3. Alsó miocénkortí felső riolittufák Az alsó riolitlávaár kitörése után szóródott riolittufákat Felsőtárkány, Pajados hegy (Egertől északkeletre), Szomolyától nyugatra, Leánytótól északkeletre, Bertamajortól délkeletre, majd délebbre, Kistályától keletre, a »Tihamer« kőfejtőből és Ostorostól északkeletre levő riolittufafeltárásokból ismerhetjük meg. Sárgásszürke, sárgásfehér vagy fehér, legtöbbször laza tufák. Struktúrájuk pszammitos, litokrisztallo-vitroklasztikus, kivéve a felsőtárkányit és a Pajados-hegyit, amelyek aleuritesek és vitro-kristalloklasztikusak ; az Ostorostól északkeletre levő riolittufák pedig már durvábbszeműek, pszefipszammitosak. Az összekötő anyag szemcsenagysága 0,04—0,05 mm közt van, tehát struktúrája aleurites. Ásványos elegyrészei : kvarc, kevés szanidin, plagioklász (An = 22—43% közt ; a délebbiek savanyúbbak, An = 22—29%, a többieknél az An-tartalom = 43%-ig), kevesebb biotit. Horzsakövek maximuma: 2,5x1,5 mm. A mikrokristályosán porfiros riolitdarabkák maximuma 1 x 1 mm. Kémiai elemzések a felsőtárkányi és a pajadosi tufákból készültek. Itt a föld* pát jóval kevesebb a kvarcnál, ezért kisebb az alk-érték ; viszont több magnetitet s tartalmaz, ezért emelkedik az fm-érték. 4. Alsó miocén felső' riolitlávaárak A második riolittufaszóródás után feltört riolitlávaárak inkább vöröses színű, de néha szürke, sárgásszürke, tömött kőzetek. Ez a második miocén-kori riolitfeltörés a Cserépváraljától keletre levő Mangó-hegyen, Kacstól délre, a Várhegyen, a Karud-hegyen, Szentkeresztbércen és a Tilbolddaróctól nyugatra levő Előhegyen figyelhető meg. Ezeknek a kőzeteknek^ a struktúrája szintén vitrofiros, fluidális (körülbelül háromnegyedrészük üveg). Ásványos összetételük : kvarc, kevés szanidin, plagioklász, biotit (a Mangó-hegyen nagyon kevés amfibol) ; továbbá magnetit, apatit, cirkon. A plagioklászok An-tartalma 22—40% ; csak a Mangó-hegy riolitjának plagioklászánál megy fel 55%-ig. Földpátok szemnagyságának maximuma 2x3 mm, kvarcé 2x2 mm, biotité szintén 2x2 mm. Horzsakövek maximuma 10x1,5 mm; kőzetdarabkák (mikrokristályos vagy vitrofiros, kriptokristályos riolitdarabkák) maximuma : lxl mm. Alsó miocén dacitlávaárak A második riolittufaszórás után nemcsak riolitlávák törtek fel, hanem dacitlávaárak is. És pedig Szomolyától kezdődően délnyugati-északkeleti irányban halad egy dacitlávaár-vonulat a szomolyai Vénhegyen, a Bogácstól délnyugatra levő Nagyjátón, a Bogácstól északkeletre levő Vénhegy és HintóvÖlgy közt és Cserépváraljánál ; majd valószínűleg ugyanez a vonulat kibukkan ugyanebben az irányban a kácsi Várhegynél és a Kacstól keletre levő Kecskekőnél. Ezelőtt ezt a keskeny lávavonulatot riolitlávának gondolták, de a mikroszkópi vizsgálat kimutatta ezeknek dacitvoltát. Egyedül Szomolyától délkeletre mutatkozik a vonulatban egy átmeneti típus a plagioklászriolit és dacit között. A szomolyai vénhegyi és a bogácsi nagyjátói dacit világosszürke, a Vénhegy és HintóvÖlgy közti és a cserépváraljai szurokkőcsíkos, szürke, a kácsi várhegyi sárgásszürke, a kácsi kecskekői világosszürke dacit. Struktúrája vitrofiros ; több mint háromnegyedrésze üveganyag. Ásványos összetétele : kvarc, plagioklász (An-tartalmuk = 36—62%),