Boros István (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 3. (Budapest 1953)

Herrmann, M.: A Bükk-hegység fiatal harmadkori magmás kőzetei és tufái

t vörös. Ásványos elegyrészek : plagioklász, színtelen, alig pleokroos piroxen. A plagioklászok An-tartalma 28—66% közt van (gyakran kalcitosodottak; apatit-zárványkákat tartalmaznak). Piroxénje inkább hipersztén (enstatitbe hajló), kevesebb cüopszides-augit. Kevés biotitet is tartalmaz, magnetitje azonban (max. 0,35x0,35 mm) elég sok. Szekundér produktumok : limonites, barna és kloritos, zöldes anyag. Kémiai elemzés készült belőle (lásd a táblázatot). Az andezittufa rózsaszínű, tömött kőzet ; kőbányában fejtik. Makroszkopice a dacittufához hasonló. Már a mikroszkóp alatt is andezites jelleget mutatott, de a kémiai elemzés véglegesen eldöntötte bázisosabb voltát. Mikroszkóp alatt struktúrája : vitro-krisztallo-klaszti.kus, pszammitos. Ásványos összetétele : piroxen (max. 3x1 mm) (rombos piroxen [hipersztén] és dipszidos augit) és plagioklász (max. 1,5x1 mm; An-tartalma 26—40% közt) ; kevés kvarc is található benne, s ez is igazolja az aránylag sok kovasavtartalmat ; ellenben a színes elegyrészek mennyisége sokkal több, mint a színteleneké, s így a sok Mg-tartalom már andezitféleségre utal. Egy-két barna amfibolszemet is tartalmaz (max. 0,4—0,3 mm). Apatitzárványok gyakoriak. Magnetit elég sok, max. 0,3x0,3 mm. Összekötő anyag aleurites-; limonites, barnás, kloritos, szerpentines, zöldes anyag, szekundér hematítpikkelyekkel. A riolitláva : makroszkopice rózsaszínű, friss, tömött kőzet az Előhegy tetején levő kőbányában, keleti oldalában pedig szürke ; hasonló mindenben a Karud-hegy, Szentkeresztbérc riolitláváiho.z. A dacitláva szürke, tömött kőzet fekete szurokköves csíkoKkal és sárgás foltokkal. A kácsi várhegyi és kecskekői dacitlávákra emlékeztet mind makroszkopice, mind mikroszkopice ; csak a plagioklászok An-tartalma itt kevesebb = 24—35% ; a piszkosbarna vagy zöldes, folyásos struktúrájú alapanyagban egy-két seprős kioltású szferolitot is lehet találni. Közelebb áll a riolitlávákhoz, mint a többi dacitok. Színtelen elegyrésze is több, mint a színesek. A riolittufa alsó miocén alsó riolittufaszóráshoz tartozik. Szürkésfehér tufa 7x4 mm maximális nagyságú horzsakövekkel ; struktúrája: vitrokrisztalloklasztikus, aleurites ; ásványos összetétele : kvarc, földpát és elkloritosodott kevés biotit ; Összekötőanyag klorites, pelites. * Területünk petrokémiai jellemzését a következőkben foglalhatjuk össze : Az I. táblázatban 19 bükki fiatal magmás kőzet és tufája kémiai elemzését hasonlítottuk össze. Sokszor csak a kémiai elemzések dönthettek el egyes kőzetek elhatárolását, főleg a plagioklászriolitek és dacitok, valamint a dacit- és andezittufák közt. À deméndi, kácsi, kisgyőri kőzetek elemzési adatai már ismeretesek az irodalomból. Si0

2-tartalmuk alsó határa 53,16%, felső határa 71,33% ; a rioliteké és riolittufáké 71—65% közt, a dacitoké és dacittufáké 65—54% közt, az andezites andezittufáké pedig 54—53% közt. A kémiai elemzési adatokból számított különböző normákat a II—VI. táblázatok mutatják. A N i g g 1 i - féle differenciációs diagramm (1. ábra) szerint a si növekedésével (si = 180,8—471,8) az al és alk értékek ingadozásokkal emelkednek ugyan, de főleg az alk értékek aránylag keveset. Ugyanez a csekély és ingadozó esés áll a c-értékekre is ; míg az fm-értékek szabályosan csökkennek az andezitektől (si = 180—185) a riolitek (si = 304—471,7) felé, csak az utolsó szakaszon emelkedik kissé újra (a több magnetit- és biotittartalom miatt). Izofália kb. 240 si-értéknél következik be. A qz érték a rioliteknél 300—125 közt, a dacitoknál 88—71 közt, az andeziteknél +52—\-3S közt váltakozik. A riolitek és tufáik magmatípusai majdnem mind yosemitgránitosak, kivéve 1—2-t ; a dacitok, illetőleg tufáik normalgranodioritosak, illetve normalkvarcdioritosak, andezitje, illetve tufája pedig tonalitos magmatípusú. A N i g g 1 i -