Rotarides Mihály - Székessy Vilmos (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 37. (Budapest 1944)
Bartha, F.: Richtungen in der Biologie und ihre Beziehungen zur Paläontologie
66. Schindewolf, O.: Palaeontologie, Entwicklungslehre und Genetik. Berlin, 1938. — 67. Schinde wolf, O.: Evolution im Lichte der Palaeontologie. Berlin, 1943. — 68. Schneider, K. C: Euvitalistische Biologie zur Grundlegung der Kultur. München, 1926. — 69. Schenk, G.: Literature on the Shell-Structure of Pelecypods. (Bull, du Mus. Roy. de Hist. Nat. de Belgique, 10. Bruxelles 1934.) — 70. Seitz, W. u. G o t h a n, W.: Palaeontologisch.es Praktikum. Berlin, 1928. — 71. Timofeef f — R e s s o w s k y, N.: Experimentale Mutationsforschung in der Vererbungslehre. Dresden, 1937. — 72. Timofeef f — R e s s o w s k y, N.: Eine biophysikalische Analyse des Mutationsvorganges. (Nova Acta Leopoldina. N. F. G. 1940.) — 73. Uexküll, J.: Welt und Umwelt der Tiere. Berlin, 1911. — 74. V e r s 1 u y s, J.: Hirngrösse und hormonales Geschehen bei der Menschenwerdung. Wien, 1939. — 75. We de kind, R.: Über die Grundlagen und Methoden der Biostratigraphie. Berlin, 1916. — 76. Wedekind, R.: Beiträge zur progressiven Entwicklung der Organismen. Sitzungsber. d. Ges. z. Bef. d. ges. Nat. Wiss. Marburg, 1918. — 77. W i 1 s e r, J. R.: Lichtreaktionen in der fossilen Tierwelt. Versuch einer Paläophotobiologie. Berlin, 1931. — 78. Wolsky, S.: Az emberi test származása. Az ember a bölcselet megvilágításában. Budapest, 1940. A. Szt. Tamás-Könyvtár. (Abstammung des menschlichen Körpers. Der Mensch im Lichte der Philosophie. Bücherei des Thomas v. Aquino. Budapest, 1940.) — 79. Wolsky, S.: Származástani elgondolások a keresztény bölcseletben és a mai élettudományban. (Ansichten zur Abstammungslehre in der christlichen Philosophie und in der Biologie von heute.) (Bölcseleti Közl. Philosophische Mitteilungen 9. Budapest, 1943.) —80. Zimmermann, W.: Vererbung erworbener Eigenschaften und Auslese. Jena, 1938. — 81. Zimmermann, W.: Die Methoden der Phylogenetik. (Aus Heber er: Die Evolution der Organismen. Jena, 1943.) A BIOLÓGIA IRÁNYAI ÉS AZOK ŐSLÉNYTANI VONATKOZÁSAI. Irta: Dr. Barth a Ferenc (Budapest) A biológia irányainak harca az utolsó évtizedek folyamán nyugvóponthoz közeledik. Kiderül, hogy az irányok ellentétei nem annyira a lények ellentéteiben keresendők, hanem inkább az eltérő szemléleti módokban. A •vitaiizmus és hólizmus inkább a történések dinamikájának megértésére törekszik, míg a mechanizmus mint kutatási módszer a történések törvényszerűségeit akarja megfogni. De a törvény csak statisztikus érvényességű, részben mert a folyton változó folyamatoknak csak pillanatnyi keresztmetszete, részben mert elvileg nem folyhat le kétszer tökéletesen ugyanúgy valamely folyamat. A származástani elgondolások sokfélesége is megoszlik a három fő biológiai irány között. Egyik vagy másik melletti allasfogla^sban nem csupán a tiszta észnek van szerepe, hanem alkati, kondicionális tényezők is közrejátszanak. A cikk második részében a biológiai irányok őslénytani vonatkozásait kiisé részletesebben tárgyalja a szerző.
