Rotarides Mihály - Székessy Vilmos (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 36. (Budapest 1943)

Balogh, J.: Systematische Studien über siebenbürgische Moosmilben

ból, Svájcból és Németországiból, a Metrioppin helvetica GRANDJ. csak Svájcból, a Tectoribates (Unduloribates) undulatus (BERL.) Olaszországból és Svájcból volt ismeretes. A négy faj tebát a magyar faimában új, új termőihely továbbá a Cepheus (Protocepheus) hericius (MICH.) és a Meírioppia helvetica GRANDJ. montenegrói előfordulása is. Mindkét fajt DK. KODOR JENŐ gyűjtötte a Kom-hegységben. Az említeti négy faj tüzetes rendszertani vizsgálata a következő eredményekhez vezetett: a Cepheus nivalis SCHWEIZER faj az idáig ismert Cep/ieits-fajoktol lényegesen eltér, úgy hogy külön génuszba: a Niphocepheus génuszba kellett beosztani. A Tectoribates undulatus BERL. faj az idáig ismert Tectoribates- fajoktói szintén több lényeges bélyegben különbözik. Az eltérések rendszertani értékelése szükségessé tette az Unduloribates új subgenus felállítását. A Meírioppia helvetica GRANDJ. a chelicérák alkotása alapián közeli rokonságban van a Peloppia géniusszal, amelyet SELLNICK Mexikóból íit le. Ezt a két genuszt indokoltnak látszott a többi Eremaeidáktól külön választani és részükre, mint összefoglaló kategóriát a Peloppiidae családot felállítani. Ez a szétválasztás azért is indokolt, mert az Apterogasterina-páncélosatkák valamennyi be nem osztható génusza az Eremaeidae családba került, rigyhogy ez a rendszertani csoport afféle gyűjtőcsoport, amely heterogén volta miatt előbb-utóbb további tagolásra szorul. A dolgozat idegennyelvíi részében mindezek a rendszertani eredmények latin nyelvű részletes diagnózisokkal vannak alátámasztva. Végül említésre érdemes, hogy a Niphocepheus nivalis (SCHWEIZER) a legtöbb páncélosatkával ellentélben idáig csakis a csúcsi régió kövei alól került meg, talajban, mohában egyetlen alkalommal sem sikerült gyűjteni. A kövek alján azonban mindig nagy számban lehet találni.