Rotarides Mihály (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 33. (Budapest 1940)
Rotarides, M.: Az állattani szemléltetés problémái a múzeumban
a múzeumi szakember irányítottságáról és végül a múzeumi kivitelező munkáról. Egész szakirodalmunkon végigvonul az a megállapítás, hogy a múzeumi munkásság kettős: egyrészt oktató (szemléltető) természetű, másrészt kutatómunka. így van ez az egyetemen is, ahol a szakember szintén nem csak továbbadja ismereteit, hanem műveli is a tudományt. Azonban a múzeumban, egészen eltekintve most attól, hogy két feladatot egyformán eredményesen egyszerre megoldani nem lehet, a szakembernek még egy harmadik feladata is van. A múzeum nem csak oktató és kutató intézmény, hanem archívum" is. Egyik igen fontos feladata az anyaggyűjtés (ezzel kapcsolatosan az anyagfelhalmozás, a gondozás, az anyagismeret és a lajstromozás). Erre a hármasságra való tekintettel akkor is tévesen járunk el, ha a múzeumi munkásságot „muzeologiának" és akkor is, ha „rendszertannak" tekintjük. A muzeologia az oktató szemléltetésnek mint főcélnak alárendeli a kutatómunkát, de a lajstromozó munkát is, az anyagismereti tevékenység (fajok meghatározása és elkülönítése) pedig még nem rendszertan. Azt is lel kell szögeznünk, hogy a rendszertan lényeges megállapításait (a nagyobb csoportok elkülönítését), rendszerint nem a szűkebb látókörű specialisták végzik, hanem általános áttekintő tudással bíró szakemberek. Szisztematikusuknak azonban nem őket, hanem azokat az archívumban-munkálkodó szakembereket szoktuk nevezni, akik az előbbiek által felállított osztályozásba beillesztik az adatokat. A fiatal szakember is igen nagy odaadással műveli a maga tárgykörét és rendszerint büszke az általa művelt tudományszakra, melynek speciálistája. Ez alapjában véve örvendetes jelenség, azonban rendszerint annyira ragaszkodnak az általuk művelt állatcsoporthoz, hogy őket ettől eltéríteni nem lehet. Nem alkalmazkodnak s ez a közre is, de egyénileg is hátrányos. Megnehezítik vele elhelyezkedésüket, de a múzeumi munka megszervezését is. Érthetőbb, ha egy olyan idősebb szakember ragaszkodik a tárgyához, aki többoldalúan beledolgozta magát egy állatcsoport vizsgálatába, mert sok tapasztalati tudást kénytelen feladni akkor, ha új állatcsoportba kezd. De semmiképpen sem indokolt az, hogy egy éppen csak hogy az egyetemről kikerült fiatal szakember magát akár lepkésznek, akár bogarásznak, akár pedig férgésznek nevezze. A múzeum az archívumi munka természeténél fogva ezt az egyoldalú felfogást tovább fejleszti. A specialista még saját állatcsoportjának is csak bizonyos tulajdonságait veszi szemügyre, ezzel teljesen elzárkózik * Archívumnak nevezzük a belső vagy tudományos gyűjteményt. Annales ->lusei Nationalis Hungarici XXXIII. 12