Rotarides Mihály (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 33. (Budapest 1940)

Maisieres, C. T.: Quelques observations éthologiques et autres sur le gobe-mouches nain (Muscicapa p. parva Bechst.) au Mont Bükk

Meg kell továbbá jegyezni, hogy a fészkelő hímeken hiányzott a torok pirosas színezése. A kis légykapót sem alakja, sem hangja alapján nem lehet más madarakkal összetéveszteni. Hangja teljesen egyéni, vázlatosan a következőképpen lehetne ábrázolni: / \/ •••• Egy versszak időtartama ± 3"V2. A versszak 4 könnyedén emelkedő hanggal kezdődik, ezután 3, 4 vagy 5 hang váltakozó magasságában következik, majd ismét ugyanaz a szólam, mint az elején, végül pedig mélyebb, szomorúabb, elhúzott szólam néha csak 2 hangból, néha azonban 6-ból is. Az éneklés időszaka igen rövid. Amikor az első madarat május 10-ikén megfigyeltem, az még nem énekelt. Nem állíthatom, hogy láttam volna a párokat máj. 25-ike előtt, jún. első felében igen élénkek voltak, de nem sokára ezután az énekszakai rövidültek, utoljára júl. 4-ike körül hallottam, de ez az ének már nagyon tökéletlen és szakadozott volt. Az éneken kívül kétféle hangot hallat még a kis légykapó. A szokottabb a vörösbegy, vagy a szürke légykapó, néha az erdei fakusz hangjára emlékeztet. A másik hang sokkal ritkább. Egy ízben máj. 31-ikén hallottam, amikor a tojó tiltakozva jelenlétem ellen, körülöttem mozgott, „tiük" vagy „fiók" hangot adva. Június 18-ikán a tojó megsebezve az ökörszem éles hangjához hasonlót hallatott, de ezt rendes körülmények között sohasem hallottam. A párok tartózkodási helye sötét magas szálerdő volt, a völgy mélyén, patak közelében. A távolság két pár között 6—700 m. A fészket június 17-ikén találtam meg egy vastag magas bükkfán, egy vastag galy mélyedésében, keleti fekvéssel, 2 m 60 magasan — nyugati irányból tekintve 3 m 30-re a talajtól, mert a fa egy mély árokban állt. A tojó kotlott. A hím etette a tojót, de nem rendszeresen. Ha hosszabb idő után tért csak vissza, a tojó „tsr" hanggal fogadta, néha bevárta a fészken, néha eléje szállt. Ha a hím nagyon hosszú idő multán sem jött vissza, a tojó a közvetlen közelben egykét rovart megfogott és azután folytatta a kotlást. Fészkének alapja mohacsomó, amelyen gömbölyded kehely alakban faelágazásban épül a fészek. Átmérője 5 cm., mélysége 2,8 cm. Belseje növényrészekkel, szőrrel és néhány apró tollal van kibélelve. Tojásainak száma 4, átmérője: — 17 X 14 +17 X 14, + 17 X 135, 17 X 13.5 mm.; alapszínük krémszín, gesztenye-vöröses apró rendszertelen pettyezéssel, a foltok nagyobb számban helyezkednek el a legömbölyödő végen. "