Rotarides Mihály (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 32. (Budapest 1939)

Móczár, L.: Redősszárnyú darazsaink (Fam. Vespidae) elterjedése a történelmi Magyarországban

XXXII. ANNALES MUSEI NATIONALIS HUNGARICI. 1939. PARS ZOOLOGICA. REDŐSSZÁRNYÜ DARAZSAINK (FAM. VESPIDAE) ELTERJEDÉSE A TÖRTÉNELMI MAGYARORSZÁGBAN. Irta: MÓCZÁR LÁSZLÓ dr. (4 térképvázlattal.) Készült a Kir. Magy. Pázmány Péter Tud. Egyetem Állatrendszertani Intézetében. — Igazgató: DUDICH ENDRE dr., egyet. ny. r. tanár. A történelmi Magyarország darázsfaunája úgy a fajok nagy számánál, mint változatosságánál fogva is a környező országokéhoz viszonyítva gazdag. Ezt a teriilet előnyös földrajzi helyzetével magyarázhatjuk. Itt találkoznak ugyanis Észak-, Dél-, Kelet- és Nyugateurópa jellemző faunái és kialakítják azt az érdekes állatföldrajzi képet, amelyet más országokban hiába keresünk. Természetes, hogy hazánk földrajzi adottságaiból folyó faunisztikai jellemvonásai a darázsfaunán is meglátszanak. Épúgy megtaláljuk itt a Kárpátok magas hegyeiben utolsó, legdélibb képviselőként a jellemző északi, boreoalpesi fajokat, mint a mediterrán állatok legészakibb hírmondóit meleg délvidékeinken. A redősszárnyú darazsakat a fajok életmódját tekintve 3 csoportra oszthatjuk fel; úgy mint 1. államot alkotó vagy társas életűekre, pl. Macrovespa, Vespa, Dolichovespula, Polistes, 2. magánosan élőkre, pl. Discoelius, Eumenes, Odynerus, Pterochilus, Rhynchium, Alastor és 3. élősködőkre, pl. Pseudovespa, Pscudopolistes. Az 1. és 3. csoportba tartozók széleskörű, sokszor holarktikus elterjedésűek, a 2. csoportbeliek már szűkebb területen élnek és ezért állatföldrajzi fejtegetésekre alkalmasabbak. Hazánkban a Hymenopterák állatföldrajzi taglalásával eddig aránylag kevesen foglalkoztak. Az e célt szolgáló munkálatok legnagyobb része minden állatföldrajzi értekezésnek a tulajdonképeni alapjában: faunalistákban vagy csak a gyűjtött anyag gyűjteményekbe való felállításában merült ki. Hogy kik szereztek e téren érdemeket, arról másutt (15) emlékeztem meg. Hymenopterologiai irodalmunkban állatföldrajzi adatokat egyedül MOCSÁRY néhány cikke (8, 9, 10, 11) tartalmaz. Hogy azóta sem foglalkozott senki e csoport állatföldrajzával, annak okát a több évtizedes gyűjtés ellenére is abban kell keresnünk, hogy az adatok