Rotarides Mihály (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 32. (Budapest 1939)

Noszky, J.: A kiscelli agyag Molluszka-faunája. I. rész. Lamellibranchiata

egyenesnek megállapított perem ívelten hajlik ki. Valószínűleg a behajlás, ill. kiemelkedés által létrejött fénytörés okozta a rajzban azt a látszatot, hogy ez egyenes forma. Vagy pedig a holotypusnak vett példánynak ez a része nem volt eléggé jól megtartva. A leírás többi jellege azonban teljesen megegyezik alakunkéval. 208. Lucina cfr. gracilis NYST. (KOENEN: LXXVIII. 6—8.) A fenti belga és északnémet oligocén fajt egyetlen, jobbteknőnek megfelelő, 9/8 mm-es, elég jói megmaradt kőbél alakjában találtuk meg anyagunkban. Az alak simának látszik. Nagyítóval azonban észrevehetjük héján a finom növekedési vonalak által létrehozott tagoltság nyomait. 209. Lucina cfr. fragilis (PHIL.) SACC. (SACCO: 29. XVII. 3—5.) PHlLiPPinek a fiatal, olasz rétegekből leírt, s később SACCOtól ábrázolt, oligocén fajához közelálló forma több jól megtartott kőbél alakjában került elő anyagunkból. 210. Lucina fragilis (PHIL.) SACC. var. (?). A fenti fajnak alakjánál és méreteinél fogva több elütő változata van meg kisebbnagyobb példányokban gyűjteményünkben, de gyengébb megtartásuk miatt nem lehetett őket behatóbban elhatárolni. 211. Lucina (Cardiolucina) oligobliqua SACC. (SACCO : 29. XX. 53.) Hat drb. különböző méretű, úgy jobb, mint baloldali teknőknek megfelelő kőbeleink elég jó megegyezést mutatnak SACCOnak Carcareből (Tongriano) leírt fajával. 212. Lucina (Cardiolucina) striatula NYST. cfr. var. taurotrigona SACC. (SACCO : 29. XX. 47.) Egy jobb és egy baloldali teknőnek megfelelő, 8/6 mm-es kőbelünk szabad szemmel simának látszik, nagyítóval azonban jól látni, hogy sűrű, finom lemezekkel van díszítve. A fenti középmiocénből leírt változathoz áll közel. Búbja azonban nem oly erősen kiálló és jóval kisebb. 213. Lucina (Cardiolucina) striatula NYST. nov. var. sandbergeri. (IL T. 23. f.) Az Olaszországban gyakori törzsfajtól (SACCO: 29. XX. 40—49.) 10/9 mm-es, kettős teknőjű kőbelünk erős kicsúcsosodásában és a hátsó pereme melletti, lunulaszerű bemélyedésben tér el. 214. Lucina (Cardiolucina) striatula NYST. cfr. var. ovatuloides SACC. (SACCO: 29. XX. 48.) 12/11 mm-es, baloldali teknőnek megfelelő kőbelünk legfőbb vonásában a fenti Sciolzei (Elveziano) változattal egyezik meg. 215. Lucina (Cardiolucina) striatula NYST. cfr. var. peroliquata SACC. (SACCO : 29. XX. 49.) 6/4 mm-es, jobbteknőnek megfe-