Rotarides Mihály (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 32. (Budapest 1939)

Noszky, J.: A kiscelli agyag Molluszka-faunája. I. rész. Lamellibranchiata

lelő, díszítéses kőbelünk a fenti, Colli Torinesiből leírt, olasz miocén változathoz áll közel. 216. Lucina (Dentilucina) meneghinii. DE STEF. e PANT. nov. var. földvárii. (II. T. 17. f.) Egyetlen jól megtartott, 12/10 mm-es, balteknőnek megfelelő kőbelünk képviselte formát áj változatnak kellett vennünk. Alakja közel áll a szimmetrikushoz. Búbja erősen kihajló. A záró peremének mellső része mélyen behajló ívű. A mellső és hátsó perem lecsapott és közel áll az egyeneshez. Alsó peremíve gyengehajlású. 217. Lucina (Dentilucina) meneghinii. DE STEF. e PANT. cfr. var. submichelotti SACC. (SACCO : 29. XX. 1—11.) Gyöngébb megtartású, 15/11 mm-es, jobbteknőnek megfelelő, sima kőbelünket — formájánál és méretarányainál fogva — a fenti, olaszországi pliocénmiocén változathoz kellett venni.. 218. Lucina (Megaxinus) bellardiana MAY. (SACCO : 29. XVII. 29—37.). Ezzel a nagy változatossága és elterjedésű, miocén-pliocén fajjal azonos egyetlen, 19/15.5 mm-es, balteknőnek megfelelő, jói megtartott kőbelünk. 219. Lucina (Megaxinus) cfr. bellardiana MAY. A törzsfajtól mellső részének megnyúlt voltában különböző, kissé sérült, 12/10 mm-es, jobbteknőnek megfelelő példányunk további megjelölésre, ill. elkülönítésre nem volt alkalmas. 220. Lucina (Megaxinus) bellardiana MAY. nov. var. üepressa. (II. T. 20 f.) A törzsfajnak kisebb, kiszélesedő és lecsapott alsó peremű példányai nagy számban vannak gyűjteményünkben. Búbjuk előrehajló. A holotypusnak vett balteknő 8.5,6.5 mm. Mellső és hátsó pereme a derékszögtől alig eltérően csatlakozik az alsó peremhez. Záróperemének hátsó része hosszabb és meredekebb, a mellső rövidebb, pedig enyhébb ívvel, de szintén jelentős szögletet alkotva csatlakozik az oldalperemekhez. 221. Lucina (Megaxinus) transversa BRONN. (SACCO : 29. XVII. 15—17.) A nagy elterjedésű, erősen szögletes, déli fiatalabb fajnak megfelelő formák elég gyakoriak anyagunkban. 222. Lucina (Megaxinus) transversa BRONG. var. (?). Kétteknős, gyenge héjmaradványos, kissé elnyomott kőbelünk (közülök a balteknő 9/8 mm-es) megnyúltabb, szélesebb, mint a törzsfaj. (SACCO: 29. XVII. 15—17.) A peremoldalak egymás mellé való zárkózásánál nincsenek nála olyan hegyes szögek, illetve erős ívek. 223. Lucina (Megaxinus) elliptica BORS. nov. var. altialata. (II. T. 15. f.) Az olasz miocénban és pliocénban gyakori L. elliptica fajból (SACCO: 29. XVII. 6—9.) az előkerült 17 15 mm-es, balteknőnek