Rotarides Mihály (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 32. (Budapest 1939)

Noszky, J.: A kiscelli agyag Molluszka-faunája. I. rész. Lamellibranchiata

másik két példányunk is van belőle, amelyek azonban már az átmeneti alakok felé közelednek. 202. Átmeneti formák az A. subangulatus törzsfaj és a nov. var. pongráczi között. Belőlük három, különböző nagyságú példány került ki. Mellső peremkihajlásuk nem oly erős, hogy szinte derékszögben hajoljék össze az alsó peremmel, hanem jól észlelhető, ferde szöget zár be. Záróperemük két ága az erősen kihegyesedő búb felé (ebben a törzsfajhoz közelednek) meglehetősen ferde szöggel záródik. Mellső oldalukon levő barázdájuk erősen bemélyedő. 203. Axinus (Cryptodon) cfr. rovasendae SACC. (SACCO: 29. XV. 8.) Balteknőnek megfelelő, 15/12 mm-es, díszítéses kőbelünk elég gyöngén hullámos. így a fenti olasz Elveziano fajjal egyezik. Ettől nagyságán kívül főleg abban különbözik, hogy nem oly magas, inkább kiszélesedő forma. 204. Lucina globulosa. DESH., nov. var. kulcsári. (11 T. 28. f.) 24 18 mm-es, jobbteknőnek megfelelő, díszítéses kőbelünk jóval kisebb termetén kívül főleg abban tér el a miocénben és oligocénben nagyon elterjedt törzsfajtól (SACCO: 29. XV. 31—-35.) és varietásaitól, hogy záróperemének mellső részlete az erős ívben felhajolt mellső, ill. alsó peremmel a nyomás okozta eltorzulástól eltekintve is jól kiálló, hegyes függelékfélét alkot. A függeléken a növedékvonalak szabályos ráncoltsága kisebb behajlásokra mutat. 205. *Lucina spissistriata HOFM. (HOFMANN: XV. 4a—b.) HOFMANnak ez a sűrű bordás és radiális irányban több hullámszerű bemélyedést viselő, eléggé excentrikus és meglehetősen kihegyesedő búbú formája anyagunkban is elég gyakori. 206. Lucina spissistriata HOFM., nov. var. peracuta. (II. T. 24. f.) 14/14.5 mm átmérőjű, baloldali félteknőnek megfelelő, díszítéses kőbelünk képviselte formát a fenti faj új varietásának kellett venni. Ugyanis a magassági átmérő erős megnövekedése folytán alakja kimagasló. Búbja még jobban kifejlődött, úgy hogy közel 2—3 mm-es, erős kidudorodás alakjában jelentkezik, hozzá majdnem szabályosan a középen. A héjon levő, hullámos díszítés erősebb. A jobboldalon a felső perem egészen, azonkívül a baloldali is közel derékszögben megy át a többi részlethez. A baloldali perem a búbhoz vezető részen nem ferde, mint a törzsfajnál, hanem majdnem teljesen egyenes. 207. *Lucina raricostata HOFM. (HOFMANN: XV. 6.) Ez a HOFMANNtól nem nagyon ritkának jelzett szép alak újabb anyagunkból eddig még nem került elő. Egyetlen múzeumi példányunkat LÓCZY gyűjtötte 1882-ben. Ez is, mint HoFMANNé, kettős teknő kőbele, amelyből az tűnik ki, hogy a fenti ábrán a jobboldali, búbrésztől lefelé eső,