Rotarides Mihály (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 32. (Budapest 1939)

Noszky, J.: A kiscelli agyag Molluszka-faunája. I. rész. Lamellibranchiata

benyomatán, melynek egyharmad része letört, jól látszik, hogy a párkány eléggé keskeny. A záróperem fogai 2.5 mm nagyságot érnek el. 88. Perna maxillata LAM. cfr. var. soldani DESH. form, juvenior. (SACCO: 25. VII. 5ab.) Egyetlen 36/52 mm-es méretű, jobb teknőre valló kőbeliinkön kevés héjmaradvány van. Alakja meglehetősen kihegyesedő. Búbja eléggé keskeny. Gyengén fogazott zárópereme legjobban SACCOnak Astiból leírt fiatalkori példányaira emlékeztet. Igaz, hogy e faj, ill. változat jóformán ubiquista alak s az eocéntói kezdve máig él. 89. Perna lamarcki DESH. nov. var. vendli (I. T. 15. f.). Hosszú és keskeny, 32 72 mm-es alakunk, jobb teknő díszítéses kőbele. Külsejét tekintve legközelebb DESHAYESnak a Párisi Medencéből leírt faja alakköréhez (DESH. XL. 7—8.) áll. A törzsfajtól főképen hátsó részén levő gyengébb perem-hajlásával, ill. erősebb elkeskenyedésével különbözik, azonkívül fogazott zárópereménél erősebb kifejlődésével. A forma hátsó részén erős ráncok mutatkoznak, amelyek, ellentétben a törzsfaj sima belsejével, a héj belsejének egyenetlen bemélyedéseire vallanak. A héj közepe alatt keresztben erős bemélyedés nyoma látszik, amely azonban lehet teratologikus is. IX. fam.: Aviculidae. 90. Avicula liirundo L. cfr. var. phalaenacea LAM. (SACCO: 25. VI. 10.) Ebből a miocénben közismert fajjal egyező formából egy 27/25 mm-es és egy másik 31 mm-es hosszátmérőjű, díszítéses kőbelünk és a hozzá tartozó benyomatunk (mind a kettő balteknőnek felel meg) van. 91. Avicula hirundo L., nov. var. vogli. (I. T. 11. f.). Két díszítéses kőbelünk (gyenge héjtöredékkel) sorozható ezen új varietasnak vehető formához. Kissé töredékesek ugyan, de egymás hiányzó jellegeit jól kiegészítik. Átmérőik a kisebb és domborúbb formán 46/40 mm, a nagyobb, épebb, de meglehetősen összelapított példányon 48/41 mm. Mind a kettő jobb teknő. Felületük a koncentrikus növekedési lemezektől eltekintve is meglehetősen egyenetlen. Záróperemen a két szárnyvég közti távolság a nagyobb példánynál 46 mm. A héjperem hátsó része ívelten hajlik és ebben erősen különbözik a miocén Auiculúktól. 92. Avicula hirundo L., nov. var. elongata (?) 63 50 mm átmérőjű, gyengén héjas balteknőnk belső felületével (és a hozzátartozó kőbél) van meg belőle. A héj hátulsó része az előbbinél is erősebben