Rotarides Mihály (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 32. (Budapest 1939)

Noszky, J.: A kiscelli agyag Molluszka-faunája. I. rész. Lamellibranchiata

22. "Gryphaea brongniarti BRONN (OPPENHEIM: 54—. VII. 1. és XVI. 1.; BOGSCH III. 4.) Faunánknak egyik leggyakoribb, százszámra előjövő kagylófaja. Legnagyobb példányai elérik az 50/70 mm-t. Szárnyszerű függelékük változatos nagyságban fejlődött ki. Néhol már csak gyönge nyomuk látszik. Tehát a variációra alkalmas a faj. 23. ""Gryphaea brongniarti BRONN., nov. var. exalata. (BOGSCH: III. 5.) Már BOGSCH kiemelte, hogy faunánkban a tipikus, szárnyszerű kisebb-nagyobb nyúlványokat viselő alakok mellett balrakanyarodó búbú és szárnyatlan alakok is vannak. Ezek elkülönítése új válfajként célszerűnek látszik, annál is inkább, mert OPPENHEIM is említést tesz róluk. Továbbá a fenti törzsfajhoz vett formáinknál egész átmenet sorozat van ehhez, mint végső taghoz. 24. Cylostreon cfr. parvulum (Gümb.) DREGER. (DREGER: XI. 6.) 2 drb, 10/11 és 9.5/10.5 mm-es kőbelünk nagyon emlékeztet a fenti haeringi stb. fajra. Hivatalos auctorául ma tulajdonképpen DREGERÍ kell venni, mert ő ábrázolta. 25. Exogyra (Aetostreon) cfr. eoparvula SACC. (SACCO : 23. IX. 13—14.) Jobbteknőnek megfelelő, kissé töredékes kőbelünk (szélessége 8 mm, magassága nem volt lemérhető), héjának külső részein SACCO gassinoi k. eocén fajának jellegzetes mély barázdáit mutatja; búbja körül azonban az O. ventilabrumra (KOENEN: LXIV. 7.) emlékeztető radiális bordákból képződött, csillagszerű képződmény nyomai vannak. IV. fam. Spondylidae. 26. Spondylus cfr. tenuispina SANDB. (KOENEN: LXV. 5—6.) Egyetlen balteknős példányunk mérete 9/9.5 mm. Kissé elnyomott, ill. ránőtt egy Conoclypeus oligocenus tokra. Csak a belső részlete látható. 27. Spondylus tenuispina SANDB., var. (?). Két, többé-kevésbbé héját is megőrzött kőbelünk (különösen a nagyobb elég töredékes) a Sp. tenuispina (KOENEN: LXV.) faj jellegeit mutatja. Szélessége azonban — nagyobb, mint a hosszúsága. Az épebb, kisebb példány mérete 6/5 mm. Bordazata gyengén hullámos. A bordákon levő tüskedudorok alig észlelhetők itt-ott, legalább is a jobban megmaradt, felső részein. Búbja jócskán előreugró. Füle letört, így zárópereméből mi sem látható. A * jelzett formákat a régebbi irodalom hozta. A ** jelzett formák BOGSCH újabb alakjai.