Rotarides Mihály (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 32. (Budapest 1939)

Noszky, J.: A kiscelli agyag Molluszka-faunája. I. rész. Lamellibranchiata

28. Spondylus tenuispina SANDB. nov. var. densicosta. (KOENEN: LIV. 8—9.) Egyetlen, búbjánál letört héjú, 5/6 mm nagyságú, bal­oldali félteknőnk a fenti faj sűrűbordás változataival egyezik. Ezt célszerű a többiektől megkülönböztetni, külön varietásnak venni, annál is inkább, mert bordái között nincsenek erősen kidudorodó főbordák. 29. Spondylus sulcosus n. sp. (I. T. 10. f.) E faj holotypusa egy 3/3.5 mm-es jobbteknő, amely szépen megtartott díszítéses kőbél. (Kívüle ebből a fajból még néhány töredékes, ill. elnyomott pél­dány van, valamint pár átmeneti forma.) Alakja zömök, majdnem részarányos. Elég sűrűn álló és gyengén hullámos radiális bordá­zatát 3 szabálytalan, keresztben álló, erőteljesebb befűződés ta­golja. Búbja nem éri el a záróperemet és meglehetősen tompa. Fülei eléggé kiszélesednek, peremszéle így elég kerekded és végig egyenletes hajlású. 30. Spondylus crenellaeformis nov. sp. (I. T. 9. f.) Az idetartozó, szintén új fajnak vett Spondylus egyike anyagunk leggyakoribb for­máinak. Féltenyér nagyságú agyaglemezen 8 drb. volt belőlük, azon­kívül 4 az átmeneti typusból. (Lásd: 32. sz.) A forma szabálytalanul elhelyezkedő, erős keresztirányú héjbefűződéseivel a Mytilidákhoz tartozó Crenellúra emlékeztet. Kis, fülszerű függelékeik alapján, me­lyek azonban nem a kőbeleken, csak a benyomatokon észlelhetők, továbbá gyengén tüskézett bordáik alapján kétségtelenül Spondy­lusok. A rétegnyomás legtöbbjüket meglehetősen deformálta. A holo­typusnak vett példányunk mérete 9/9.5 mm. Vannak azonban olyan változatai is, ahol a hosszúsági átmérője a nagyobb. A héjas példányo­kon rendszerint a héj belseje van jobb állapotban. Kiszabadításnál ez rendszerint lepattogzik. Ezért csak „gipszes preparációval" lehe­tett belőle egy-kettőt jobban kiszabadítani. Aalamennyit azért nem, mert a nagy egyenetlenségek miatt a gipsz tapadása nem tökéle­tes. A forma alakja hosszúkás és ferdén előrehajló. A héj külső felülete aránylag gyenge, szabad szemmel észre sem vehető tüske­dudorokat visel s kissé hullámosan lefutó, közepes nagyságú, radiális bordákkal van borítva. Ezeken 3—5, váltakozó nagyságú, kereszt­irányú bemélyedés van. Ezeknek a befűződés számbamenő bemélye­déseknek a száma a nagysággal növekedik. Füle meglehetősen gyönge. Búbja hegyes, erősen kimagasló és kihajló, eléri a záróperem szélét. Az egyes alakok között vannak még kisebb eltérések, melye­ket azonban a példányok töredezett és elnyomott volta miatt, leg­alább egyelőre nem vehettünk varietásoknak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom