Rotarides Mihály (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 32. (Budapest 1939)

Noszky, J.: A kiscelli agyag Molluszka-faunája. I. rész. Lamellibranchiata

28. Spondylus tenuispina SANDB. nov. var. densicosta. (KOENEN: LIV. 8—9.) Egyetlen, búbjánál letört héjú, 5/6 mm nagyságú, baloldali félteknőnk a fenti faj sűrűbordás változataival egyezik. Ezt célszerű a többiektől megkülönböztetni, külön varietásnak venni, annál is inkább, mert bordái között nincsenek erősen kidudorodó főbordák. 29. Spondylus sulcosus n. sp. (I. T. 10. f.) E faj holotypusa egy 3/3.5 mm-es jobbteknő, amely szépen megtartott díszítéses kőbél. (Kívüle ebből a fajból még néhány töredékes, ill. elnyomott példány van, valamint pár átmeneti forma.) Alakja zömök, majdnem részarányos. Elég sűrűn álló és gyengén hullámos radiális bordázatát 3 szabálytalan, keresztben álló, erőteljesebb befűződés tagolja. Búbja nem éri el a záróperemet és meglehetősen tompa. Fülei eléggé kiszélesednek, peremszéle így elég kerekded és végig egyenletes hajlású. 30. Spondylus crenellaeformis nov. sp. (I. T. 9. f.) Az idetartozó, szintén új fajnak vett Spondylus egyike anyagunk leggyakoribb formáinak. Féltenyér nagyságú agyaglemezen 8 drb. volt belőlük, azonkívül 4 az átmeneti typusból. (Lásd: 32. sz.) A forma szabálytalanul elhelyezkedő, erős keresztirányú héjbefűződéseivel a Mytilidákhoz tartozó Crenellúra emlékeztet. Kis, fülszerű függelékeik alapján, melyek azonban nem a kőbeleken, csak a benyomatokon észlelhetők, továbbá gyengén tüskézett bordáik alapján kétségtelenül Spondylusok. A rétegnyomás legtöbbjüket meglehetősen deformálta. A holotypusnak vett példányunk mérete 9/9.5 mm. Vannak azonban olyan változatai is, ahol a hosszúsági átmérője a nagyobb. A héjas példányokon rendszerint a héj belseje van jobb állapotban. Kiszabadításnál ez rendszerint lepattogzik. Ezért csak „gipszes preparációval" lehetett belőle egy-kettőt jobban kiszabadítani. Aalamennyit azért nem, mert a nagy egyenetlenségek miatt a gipsz tapadása nem tökéletes. A forma alakja hosszúkás és ferdén előrehajló. A héj külső felülete aránylag gyenge, szabad szemmel észre sem vehető tüskedudorokat visel s kissé hullámosan lefutó, közepes nagyságú, radiális bordákkal van borítva. Ezeken 3—5, váltakozó nagyságú, keresztirányú bemélyedés van. Ezeknek a befűződés számbamenő bemélyedéseknek a száma a nagysággal növekedik. Füle meglehetősen gyönge. Búbja hegyes, erősen kimagasló és kihajló, eléri a záróperem szélét. Az egyes alakok között vannak még kisebb eltérések, melyeket azonban a példányok töredezett és elnyomott volta miatt, legalább egyelőre nem vehettünk varietásoknak.