Rotarides Mihály (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 32. (Budapest 1939)

Noszky, J.: A kiscelli agyag Molluszka-faunája. I. rész. Lamellibranchiata

teknő képviseli faunánkban. Kissé elnyúltabb, mint az idézett olasz változat. Csakhogy az Ostrea-Anomia csoportnál az efféle, kis különbségek olyan gyakoriak, hogy nem lehet új fajra gondolni, noha a korkülönbség meglehetős nagy. Magyar harmadkori faunáinkból Momákat nálunk eddig csak a budafoki, átmeneti oligocén-miocén rétegekből (FÖLDVÁRI 114. b) és a kosteji Tortonienből ismertettek. 2. Monia striata BR. var. (?) A törzsfajnak (BROCCHI: X. 13.) másik, néhány jellegében eltérő varietása egy 12/14 mm.nagyságú, kissé töredezett jobbteknőnek megfelelő kőbél. Mellső része a búb alatt erősen kidudorodik, így jobban elferdült, asszimetrikusabb formával van dolgunk, mint a fenti varietásIIál, ill. a törzsfajnál. Azonban rossz megtartása és csak egyetlen példányban való előfordulása miatt messzebbmenő megállapításokat egyelőre nem lehetett eszközölnünk. 3. Anomia cfr. albertina NYST. (KOENEN: LXVIII. 5.) Egyetlen, kicsiny, kb. 3/3 mm-es balteknőnk, ha nem is nagyság, de alak tekintetében inkább hasonlít NYSTnek KoENENnél 28/31 mm nagyságban leírt, lattorfi fajának fiatal példányához, mint az ugyancsak Lattorfról leírt (KOENEN: LXVIII. a, b.), 2/2.5 mm nagyságú Anomia goldfussi DESH. fajhoz. Az ugyanis kihegyesedő. A mienk ellenben még az A. albertinánál is jóval kerekebb. Fent a búbnál kiszélesedőbb, vállasabb. A jellegzetes, hurkaszerű kiöblösödés is észlelhető rajta, bár inkább a középtájon helyezkedik el. Példányunk is sima, díszítés nélküli. 4. Anomia cfr. costata BR. (WOLF: XX. 9.) Baloldalán kissé kiszélesedő, szárnyforma nyúlványt viselő, 19/18 mm-es, balteknőnek megfelelő, díszítéses kőbelünket sorokban elhelyezett, bemélyedő, sávos díszítései alapján, WoLFnak fenti, Thalberggrubeni alakjához kell venni. 5. Anomia aff. ephippium L. var. squamula L. iuv. (SACCO: 23. X. 3—6.) 4/3 mm-es apró jobbteknő a fentjelzett, meglehetős tág határok között ingadozó változathoz hasonlít a legjobban. Erős, befűződésszerű mélyedés észlelhető rajta és kisebb ráncolatok. Mellső pereme még az A. plicata BR.-nál (SACCO: 23. X. 9b.) is erősebben behajló, miáltal búbja előre ugrik. A héj magassága is elég tekintélyes: közel 2 mm. 6. Placenta saccoi. nov. sp. (I. T. 13. f.) Az Anomiidáékhoz tartozó, külsőleg a sima Pectenekre emlékeztető (CHENU: II. p. 194.) genus új speciesének kellett venni a 13/11 mm-es méretű, alul kissé töredezett jobbteknőnket, a rajta lévő erős koncentrikus lemezek és