Rotarides Mihály (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 32. (Budapest 1939)

Noszky, J.: A kiscelli agyag Molluszka-faunája. I. rész. Lamellibranchiata

a kövületről. A leválasztást óvatos, mechanikus segítés révén gyorsítani lehet. A héjat az agyag leválása után óvatosan meg kell még tisztítani a rátapadt részektől. Ezzel az eljárással a vékonyhéjú, finom Pectenehet rendszerint 90 százalékban sikerült használhatóvá tenni. Ellenben a durvább héjú, belül is egyenetlen Spondylusok és hasonlók természetesen csak kisebb százalékban voltak ilyen módon kipreparálhatok, vagyis mindig számítani kell bizonyos százalék elpusztulására. A kiscelli agyag Lamellibranchiatáinak rendszertani beosztása és leirása. Átvizsgált, ill. számbavett anyagunk 95 %-a HARMAT ISTVÁN úrnak a Nagybátony-Üjlaki téglagyár agyagbányájában eszközölt gyűjtéséből származik. Kiegészítésül hozzávettük HANTKEN, LÓCZY és FRANZENAU régi, idevágó múzeumi gyűjtéseit, továbbá az irodalom felemlítette közléseket, amelyek eredetijei jórészt a M. K i r. Földtani Intézet és a Pázmány Péter Tudományegyetem Föld- és Őslénytani gyűjteményeiben vannak. Azonkívül a teljesség kedvéért kiterjeszkedtünk a többi, budai feltárásokból kikerült, részint gyűjteményünkben meglévő példányokra, részint az irodalomban közölt adatokra is. (Pl. a szépvölgyi téglagyáréra, stb.) Ezeket külön megjelöléssel tüntetjük fel, az ismétlődések elkerülése végett azonban a külön meg nem jelölt faunaelemek származási helyéül mindig a Kiscelli (Nagybátony-Üjlaki) Téglagyár agyagbányái értendők. Hasonlóképpen előre kell bocsátanunk, hogy a méreteknél szereplő törtben a számláló mindig a teknő, vagy forma szélességét, ill. hoszszúságát, a nevező pedig a magasságát jelenti. A korszerű zoológiai-conchyliológiák nagyon részletes rendszere helyett a ZITTEL-BROILI „Grundzüge der Palaeontologie" 1924-i kiadásában feltüntetett, összevontabb beosztást vettük alapul. A) ordo: Anisomyaria. I. lain.: Anomiidae. 1. Monia striata BR. var. planulata SACC. (SACCO : 23. XI. 38.) Az olasz, ill. mediterrán régiókon kívül meglehetősen ritka Monia genust a fenti fiatal (Tortoniano-Piacensiano-ból leírt) fajhoz nagyon közelálló, 14/15.5 mm méretű, egyetlen, jól megtartott héjú, jobb-