Rotarides Mihály (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 32. (Budapest 1939)

Tasnádi Kubacska, A.: Trilophodon angustidens Cuv. forma praetypica koponyamaradványa Zagyvapálfalváról

SINGEK forma typica-jától. Bizonyos fejlődési fokkal alacsonyabb rendű az M 2 és M 3 , mint a franciaországi angustidens típusoké (Cu­viER-é és ScHLESiNGER-é). így például megvan a Trilophodon-va jel­lemző közbeeső conulus, de közel sem olyan erős és kifejezett, mint a típuson (lásd CUVIER típusát OsBORN-nál, fig. 190 és 191 és SCHLE­siNGER-nél, 7 Taf. VIII. fig. 3). Továbbá a molarisok fő conusain a többhegyűség kezdeményei láthatók. Ezek, és még több apróbb vo­nás mindenesetre a primitívebb fejlődési fokon álló Serridentinus­hoz közelítenek. OSBORN is hangsúlyozza, hogy a Serridentinus-ok molárisain a conusok alkotta gerinctaréjok kettősek (internalis és externalis). Serridentinus-xonás a talon sokhegyűsége, amit OSBORN külön hangsúlyoz. A zagyvapálfalvai Trilophodon M 2-jének erősen tagozott talonjához hasonló SCHLESINGER Serridentinus subtapiroi­dea-jának talonja (7, Taf. V.). A zagyvapálfalvai lelet primitívebb jellegeit megmagyarázza a korkülönbség, hiszen a franciaországi leletek a burdigalienből és helvetienből származnak, a salgótarjáni medence leletei pedig a mio­cén legaljáról. A zagyvapálfalvai Trilophodon angustidens tehát ősibb fejlő­dési fokot képvisel s ezért forma praelypica-rvak nevezem. Ám, az alsó és felső M 3 közelebbi vizsgálata nélkül tovább nem mehetek. Lehet, hogyha egy szerencsésebb lelet ép M 3-t hoz napvilágra, az eltérő vonások esetleg pontosan körülhatárolható új fajhoz vezet­hetnek. SCHLESINGER maga sem tudott mit kezdeni a salgótarjáni me­dence Mastodon-fogaival, mert a subtapiroidea forma nem egyezett a megelőzően Ausztriából leírt subtapiroidea típussal, de eltért a típusos angustidens-íol is. Ezért a kettő közé helyezte a sajókazai és etesi fogakat (1. Taf. VII. fig. 5—6). Ez a két fog (a Magyar Eöldtani Intézet tulajdona) ugyancsak a Trilophodon angustidens forma praetypica-tól származik. Az erősen koptatott M 2-n is meg­vannak a közbeeső conulusok, csak az előrehaladott kopás folytán egybe esnek a conusok hurokjaival.

Next

/
Oldalképek
Tartalom