Rotarides Mihály (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 32. (Budapest 1939)

Tasnádi Kubacska, A.: Trilophodon angustidens Cuv. forma praetypica koponyamaradványa Zagyvapálfalváról

SINGEK forma typica-jától. Bizonyos fejlődési fokkal alacsonyabb rendű az M

2 és M

3

, mint a franciaországi angustidens típusoké (CuviER-é és ScHLESiNGER-é). így például megvan a Trilophodon-va jellemző közbeeső conulus, de közel sem olyan erős és kifejezett, mint a típuson (lásd CUVIER típusát OsBORN-nál, fig. 190 és 191 és SCHLEsiNGER-nél, 7 Taf. VIII. fig. 3). Továbbá a molarisok fő conusain a többhegyűség kezdeményei láthatók. Ezek, és még több apróbb vonás mindenesetre a primitívebb fejlődési fokon álló Serridentinushoz közelítenek. OSBORN is hangsúlyozza, hogy a Serridentinus-ok molárisain a conusok alkotta gerinctaréjok kettősek (internalis és externalis). Serridentinus-xonás a talon sokhegyűsége, amit OSBORN külön hangsúlyoz. A zagyvapálfalvai Trilophodon M

2-jének erősen tagozott talonjához hasonló SCHLESINGER Serridentinus subtapiroidea-jának talonja (7, Taf. V.). A zagyvapálfalvai lelet primitívebb jellegeit megmagyarázza a korkülönbség, hiszen a franciaországi leletek a burdigalienből és helvetienből származnak, a salgótarjáni medence leletei pedig a miocén legaljáról. A zagyvapálfalvai Trilophodon angustidens tehát ősibb fejlődési fokot képvisel s ezért forma praelypica-rvak nevezem. Ám, az alsó és felső M

3 közelebbi vizsgálata nélkül tovább nem mehetek. Lehet, hogyha egy szerencsésebb lelet ép M

3-t hoz napvilágra, az eltérő vonások esetleg pontosan körülhatárolható új fajhoz vezethetnek. SCHLESINGER maga sem tudott mit kezdeni a salgótarjáni medence Mastodon-fogaival, mert a subtapiroidea forma nem egyezett a megelőzően Ausztriából leírt subtapiroidea típussal, de eltért a típusos angustidens-íol is. Ezért a kettő közé helyezte a sajókazai és etesi fogakat (1. Taf. VII. fig. 5—6). Ez a két fog (a Magyar Eöldtani Intézet tulajdona) ugyancsak a Trilophodon angustidens forma praetypica-tól származik. Az erősen koptatott M

2-n is megvannak a közbeeső conulusok, csak az előrehaladott kopás folytán egybe esnek a conusok hurokjaival.