Rotarides Mihály (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 32. (Budapest 1939)
Tasnádi Kubacska, A.: Trilophodon angustidens Cuv. forma praetypica koponyamaradványa Zagyvapálfalváról
nagyobb conus magassága a bázistól számítva 46 mm. A fogon erős, külső cingulus nyoma. Általános következtetések. OSBORN 1936-ban a Mastodon angusíidens-t a Trilophodon genusba sorozta (Bunomastodontidae család, Longirostrinae alcsalád) s a Trilophodon-okai a következőképen jellemezte: Közbeeső molarisok (M, és M 2 ) trilophodontok. Az M 3 négy-öt hurokkal és járulékos hurokkal. Centralis conulusok. A felső agyarak lapítottak, hajlottak, zománcborítással. Az alsó agyarak kerekítettek, oldalt lapítottak (kevéssé horizontálisan), tömörek. Az alsó állkapocs hyperlongirostricus. Elterjedés: Eurazia, Afrika. Látjuk, hogy ez a jellemzés tökéletesen ráillik a zagyvapálfalvai leletre. A Trilophodon genus fajai közül egyedül a SCHLESINGER által is megjelölt angustidens forma tíjpica jöhet számításba, mert SCHLESINGER angustidens forma subtapiroidea-ykt OSBORN kivette az angustidens formakörből, sőt tovább ment és kivette a Trilophodon-ok közül is és a Serridentinus genusba osztotta (8). A Trilophodon-ok és Serridentinus-ok között a különbséget a következőkben állapította meg: A Trilophodon-okTíál a völgyekbe intermediális conulusok vannak, míg a Serridentinus-okiiál ezek hiányzanak. (Ezek a conulusok a zagyvapálfalvai leleten megvannak!) A Serridentinus-ok alsó molárisainak külső conusán és a felső molarisok belső conusán csipkézett taréj van. (A mi leletünkön hiányzik.) SCHLESINGER annak idején a forma t y pica és a forma subtapiroidea között a különbségeket a következőkben foglalta össze: Mastodon angustidens forma typica: Molarisokon két lekerekített főgumó (conus) van. Ezeken ritkán látszik a többhegyűség kezdete. A külső conushoz elől és hátul conulus csatlakozik. A völgy szűk és összenyomott. A korona rágólapja horizontálisan kopik. Mastodon angustidens forma subtapiroidea: Molarisokon két hegyes conus, ezek jól láthatóan többhegyűek. Közbeeső conulusok hiányosan fejlettek (vagy hiányoznak). Völgyek mélyek és nyitottak, szélesek. A korona rágólap jának kopási síkja elhajlik a horizontalistól. Egybevetve mindezt a következőket mondhatjuk. A lekerekített conusú fogak, határozottan különvált közbeeső conulusukkal a zagyvapálfalvai lelet Trilophodon aiigustidens voltát kétségtelenné teszik. Mégis, sok vonásban különböznek SCHLE-
