Rotarides Mihály (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 32. (Budapest 1939)

Tasnádi Kubacska, A.: Trilophodon angustidens Cuv. forma praetypica koponyamaradványa Zagyvapálfalváról

Az állandóan ide-oda mozgó ormány tövének epidermise is koptatta az agyarakat. Ahogy az ormány epidermise keményedett és durvult az állat korával, ligy fokozódott a kopás mértéke is. Az agyarak állandó használatától a zománc borítás is egyre kisebb területre szorult és csupán a minden tekintetben védett alsó oldalon maradt meg. 1. ábra. A balodali felső agyar körvonala az agyar tövén. (Term, nagys.) Fig. 1. Querschnitt durch die Basis des oberen linken Stoßzahnes. (Natürliche Größe). Alsó agyar (I

2

). Az agyarak eredetileg in situ feküdtek az alsó állkapocsban és csak később törtek le róla. Megmaradt a jobboldali agyarnak 17 cm hosszú darabja a csúccsal, továbbá 4 cm hosszú töredéke az állkapocsban fekvő részből. A baloldali agyarnak csak a hegye maradt meg, 10.5 mm hosszúságban. Az agyar legvastagabb részén mért keresztmetszet mérete: 49X38.5 mm. Az agyarak hegye erősen kopott, lekerekített, látszik, hogy az állat intenzíven használta őket.